1640 - Életkép

Egy életkép a XVII. század főúri udvarából... amikor valakinek „kifelé áll a rúdja...

Az intrikáló és részeges udvari pap és egy erőszakos udvari tiszt este.

Különös – de valószínűleg egyáltalában nem szokatlan – esettel van dolgunk, amelyről Koltai András történész nem rég megjelent remek munkájában olvashatunk Batthyány Ádám udvarából.

Nagymihályi Dénes István domonkos-rendbeli barát Batthyány Ádám udvari papjáról sok panasz érkezett, elsősorban intrikái és részegeskedései miatt, oly annyira, hogy a vasvári prépost, Lónyi Mihály lefogatta és a győri püspök börtönébe vitette, ahol vizsgálatot folytattak ellen. A domonkos szerzetes az ellene felhozott vádakat mind tagadta:

„Hogy én lettem volna Nagyságod kerítője, bezárván Nagyságodat nem tudom micsoda kamarába...
Hogy én voltam Nagyságodnak egy fél szeme és cineriusa (kéme), az ki hamis árulkodásaimmal mind az udvarnép, mint pedig Nagyságotok között ízt vesztettem és visszavonást szerzettem, az mely dologért Hagymási János uram (főember familiáris) is meg akart vagdalni, az kiben semmit nem tudok. Hogy én Nagyságod udvarában, kinek asztalátúl csak kétszer sem maradtam ki... két hónap alatt minden nap részeg voltam.”

Noha a barát nem tudott arról, hogy Hagymási szablyáját fente rá, mégis a dolognak fele sem lehetett tréfa, ha már Hagymási János uram személyére is rátekintünk.

Hagymásiak – köztük János – gróf Batthyány Ádám familiárisai közé tartoztak volt. Maga Hagymási János 1637 és 1639 között a gróf udvari főemberi közé tartozott, öt szolgával a dominusa mellett. (Zala)Szentgrót végházában szolgálatot teljesített. Batthyány kedvelhette, mert egy ízben a királynál személyesen járt közbe kegyelemért az érdekében – egy emberölési ügyben (s az uralkodó grátiáját meg is szerezte neki).

Azonban Hagymási erőszakos természete ettől nem csillapodott le, mert több panasz is érkezett személye ellen. Egy ízben Santich Mátyás türjei prépost jobbágyain erőszakoskodott, többet megvert közülük, s amikor a prépost a bíróság elé citálta, nem átallotta őt is ezzel fenyegetni. Aztán itt volt az intrikus udvari pappal történt esete, ahol Nagymihályi Dénest Istvánt szablyával akarta megvagdalni, megszabdalni...

Elképzelhető, hogy gróf Batthyány Ádám éppen ezen erőszakos természete miatt állította kifelé udvarából Hagymási János szekerének rúdját... Annyi biztos, hogy emellett Hagymási János bátor katonája volt a zalai végeknek. Feljegyezték róla, hogy 1632-ben foglyokat szabadított ki a portyázó törökök kezéből Őriszentpéternél, s maga is harcban esett el 1645-ben Kanizsa közelében. Testvére, Hagymási István Szentgrót végvárának kapitánya volt.

A képen Zalaszengrót végvára a XVII. században.

 lásd. Nagymihályi Dénes István levele Batthyány Ádámnak, Győr, 1640. március 27. In: Iványi Béla: Dominikánus levelek és oklevelek a körmendi levéltárban. Körmend, 1942. 54-56. n 22.
lásd bővebben: Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén. Győr. 2012. 152., 436.