- 1526-Hadikrónika
 - 1527-Hadikrónika
 - 1528-Hadikrónika
 - Korabeli Krónika
 - Korabeli Krónika2
 - A csata helyszíne
 - A csata leírásai
 - Magyarország
 - Magyar sereg
 - Magyar főurak
 - Törökország
 - Szulejmán
 - Diplomácia
 - Cikkek
 - Írások
 - Versek
 - Könyvek
 - Regények
 - Festmények
 - Animációk
 - Filmek, előadások
 - Megemlékező beszédek
 - II. Mohácsi csata
 - Galériák
 - Látnivalók
 - Históriás énekek
 - Csatatér kutatók
 - Linkek
 - Deutsch
 - English
 - Turkish
 - Honlap statisztika
 
1646 - A török bég nem felejt
  
  
  
    mohacsicsata, 2013, december 14 - 20:28  
  
      
  
    
  
                          „A kanizsai Amhet aga hódoltatta meg őket, azulta hódolnak.”
Rablás és dúlás, mint emlékeztetés? Avagy a török bég nem felejt…
Egy falu kálváriája – a köcski károkról, avagy a török bég nem felejt…
Az elmúlt alkalommal a törökök dúlását és csernecségi károkozását említettük fel, 1639. december 14-én kelt levelében számolt be arról Bánffy Kristóf a nádornak, Esterházy Miklósnak…
Most azonban egy másik érdekes példával illusztráljuk – s valljuk be demonstráljuk is mindazt, amit itt számtalanszor tettünk már – hogy a „se béke, se háború” mindennapos valóságát és a szomorú pusztulást bemutassuk…
A Kemenesalján – annak keleti részében – elterülő Kis- és Nagyköcsk nevű falukat (Vas vármegye) 1646-ban alaposan megrabolta a török. Hangsúlyos, hogy a kemenesaljai vidék – szintén a frontvonal mentén feküdt az északnyugat-dunántúli részen, így talán nem furcsa ha felvázoljuk keserű pusztulásainak krónikáját.
Először 1543-ban dúlta fel a török portya, amikor a szultáni hadak Székesfehérvárt elfoglalták, és adózásra kényszeríttették a népet.
A tizenöt éves háború alatt is vészes idők jártak a vidéken: a törökök valóságosan is a térség urai lettek – Győr és Pápa elfoglalásával – ha csak egy rövid ideig is. A XVII. század elején aztán Bocskai István fejedelem hadaival szövetségben ismételten megjelentek a török hadak a vidéken…
Summa: a török adminisztráció – a defterek összeírásai nyomán – továbbra is nyilvántartotta ezen falvakat, mint adózótelepüléseket – noha a XVII. század első felében erre már nem nagyon került sor. Ekkor célzatosan támadták meg a törökök a vidéket: „A kanizsai Amhet aga hódoltatta meg őket, azulta hódolnak.”
Az 1646-os török hódoltatás eredményeként a két faluból 15 leányt, 18 fiút, 20 férfit és 19 nőt is elhurcoltak.
Ugyancsak a kanizsai törökök közül 25 főnyi csapat ment ki 1654-ben a Kis-Balaton vidékére, Alsó- és Felsőpáhok környékén fosztogattak és raboltak: a „falvakból az állatokat elhajtották, Szalay Mihályt összeverték, Kis Gergely feleségének arcát megégették…” – szól a falusiak panasza. És ők még szerencsésebben megúszták…
vö. Magyar történelmi szöveggyűjtemény. Szerk. Sinkovits István. Bp. 1968. I-II. 502-506., lásd. Illik Péter: Török dúlás a Dunántúlon. Török kártételek a nyugat-dunántúli hódoltsági peremvidéken a 17. század első felében. hn. én. 119., 151.
