1646 - A török bég nem felejt

„A kanizsai Amhet aga hódoltatta meg őket, azulta hódolnak.”

Rablás és dúlás, mint emlékeztetés? Avagy a török bég nem felejt…

Egy falu kálváriája – a köcski károkról, avagy a török bég nem felejt…

Az elmúlt alkalommal a törökök dúlását és csernecségi károkozását említettük fel, 1639. december 14-én kelt levelében számolt be arról Bánffy Kristóf a nádornak, Esterházy Miklósnak…

Most azonban egy másik érdekes példával illusztráljuk – s valljuk be demonstráljuk is mindazt, amit itt számtalanszor tettünk már – hogy a „se béke, se háború” mindennapos valóságát és a szomorú pusztulást bemutassuk…

A Kemenesalján – annak keleti részében – elterülő Kis- és Nagyköcsk nevű falukat (Vas vármegye) 1646-ban alaposan megrabolta a török. Hangsúlyos, hogy a kemenesaljai vidék – szintén a frontvonal mentén feküdt az északnyugat-dunántúli részen, így talán nem furcsa ha felvázoljuk keserű pusztulásainak krónikáját.

Először 1543-ban dúlta fel a török portya, amikor a szultáni hadak Székesfehérvárt elfoglalták, és adózásra kényszeríttették a népet.

A tizenöt éves háború alatt is vészes idők jártak a vidéken: a törökök valóságosan is a térség urai lettek – Győr és Pápa elfoglalásával – ha csak egy rövid ideig is. A XVII. század elején aztán Bocskai István fejedelem hadaival szövetségben ismételten megjelentek a török hadak a vidéken…

Summa: a török adminisztráció – a defterek összeírásai nyomán – továbbra is nyilvántartotta ezen falvakat, mint adózótelepüléseket – noha a XVII. század első felében erre már nem nagyon került sor. Ekkor célzatosan támadták meg a törökök a vidéket: „A kanizsai Amhet aga hódoltatta meg őket, azulta hódolnak.”

Az 1646-os török hódoltatás eredményeként a két faluból 15 leányt, 18 fiút, 20 férfit és 19 nőt is elhurcoltak.

Ugyancsak a kanizsai törökök közül 25 főnyi csapat ment ki 1654-ben a Kis-Balaton vidékére, Alsó- és Felsőpáhok környékén fosztogattak és raboltak: a „falvakból az állatokat elhajtották, Szalay Mihályt összeverték, Kis Gergely feleségének arcát megégették…” – szól a falusiak panasza. És ők még szerencsésebben megúszták…

 vö. Magyar történelmi szöveggyűjtemény. Szerk. Sinkovits István. Bp. 1968. I-II. 502-506., lásd. Illik Péter: Török dúlás a Dunántúlon. Török kártételek a nyugat-dunántúli hódoltsági peremvidéken a 17. század első felében. hn. én. 119., 151.