1646 - A zászló becsülete

„...a zászlónkat küldje meg Nagyságod, ne járjunk úgy, mint egy vert nép.”

A zászló becsülete.

Számos alkalommal emlékeztünk már meg ezen oldalon a hadi zászlók szimbólumairól, jelentéshordozó értékéről és fontosságáról. Íme – az elmúlt ünnephez kapcsolódva – egy újabb adalékkal szolgálunk. Most gróf Batthyány Ádám dunántúli főkapitány mezei és udvari hadainak példájával.

A zászló a hadban és a harcmezőn egyaránt fontos szimbolikus és gyakorlati jelentéstartalommal bírt, egyszerűen fogalmazva amíg állt és a had előtt járt, mutatta – „ide, hozzám!”, „együtt vagyunk!” A zászló elvesztése a csapat vereségét, a csapat becsületének vesztését is jelentette.

Amikor gróf Batthyány Ádám – első országos hadi vállalkozásában – Esterházy Miklós nádorral, a király-párti sereggel 1631-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem csapatai ellen vonult, s Rakamaznál vereséget szenvedett zászlaját is elvesztette, s az erdélyi gróf Bethlen István kezébe került. Aki azonban nem mutatta be azt az erdélyi fejedelem seregének győzelmi trófeái között, hanem – mint Batthyánynak írta – barátságból és becsületből visszaküldte azt a dunántúli főúr szűkebb pátriájába:

„Az Kegyelmed kornétáját is Kegyelmednek, édes öcsém uram, megküldöttem. (…) adja Isten ezután szerencsésb legyen, meghigyje Kegyelmed, édes öcsém uram, sok ember szeme eleibe monstanciára (közszemlére) nem vitték, minthogy nem akartam, hogy Kegyelmed becsületére sok ember lássa, hanem mind magamnál tartván, az fejedelemtől, Őnagyságától is titkoltam.”

A zászló megbecsüléséből következik a seregben a zászlótartó kiemelt pozíciója is, ennek példájára egy másik beszédes dokumentum Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadából az ifjú Kemény János (későbbi erdélyi fejedelem) esete, aki 1626-ban a drégelypalánki szembenálláskor (tudniillik Wallenstein generális császári hadával szemben) maga hordozta a sereg előtt a fejedelem „jelzászlaját”, s azt kérte a fejedelemtől, hogy derekasan védelmezzék: „egyik kezemben azt a jelzászlót, a másikkal a fékemlőt viselvén, oltalmazására elégségem nincsen, azért rendeljen az jelzászlókra vigyázókat is.”

Visszatérve a gróf Batthyány Ádám dunántúli főkapitány hadainak példájához felhozható az „ország lovasainak” - vagyis a főkapitány alá rendelt királyi zsoldban álló katonaság hadnagyának, bizonyos Káldy Péternek a kérelme is, aki – mikor Batthyány a pozsonyi diétára készült 1646-ban – az úr elmenetele előtt még kérelmezte a csapatainak a zászló megküldését (nem tudni, hogy az előtt ne lett volna-e, vagy megsemmisült, vagy elvesztették...):

„az zászlónkat küldje meg Nagyságod, ne járjunk úgy, mint egy vert nép. Szeméremnek (vagyis szégyennek) tartják katonáink anélkül jártokat, kedvtelenül cselekszik szolgálatjokat, nem lévén zászlojok.”

E zászlót a főkapitány még indulása előtt meg is küldötte, mint írta: „az királynak koronázatjára nézve (…) zászlót és cornétát csináltattam.”

 lásd. Bethlen István levele Batthyány Ádámnak. Várad, 1631. április 13. Magyar Országos Levéltár P 1314. n. 6695
Kemény János önéletírása. 59, 64.
Káldy Péter levele Batthyány Ádámnak. Salamonfa, 1646. szeptember 17. MOL P 1314. n. 23598.
vö. Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén. Győr, 2012. 298-300.