- 1526-Hadikrónika
- 1527-Hadikrónika
- 1528-Hadikrónika
- Korabeli Krónika
- Korabeli Krónika2
- A csata helyszíne
- A csata leírásai
- Magyarország
- Magyar sereg
- Magyar főurak
- Törökország
- Szulejmán
- Diplomácia
- Cikkek
- Írások
- Versek
- Könyvek
- Regények
- Festmények
- Animációk
- Filmek, előadások
- Megemlékező beszédek
- II. Mohácsi csata
- Galériák
- Látnivalók
- Históriás énekek
- Csatatér kutatók
- Linkek
- Deutsch
- English
- Turkish
- Honlap statisztika
1647 - Fűre bocsájtás
mohacsicsata, 2013, május 14 - 15:24
„az alatta lévő lovászságot kicsintűl fogvást nagyig, mind regvel,
mind estve előhívatván, Jézust kiáltsanak...”
A „fűre bocsátás” rendje...
1647. május 7-én kelt levelében Francsics Péter – Batthyány Ádám udvari hadnagya – azt írta urának, hogy a füvelésre kibocsátott vitézek az uradalmakban a jobbágyoknak kárt okoztak....
Már megemlékeztünk arról, hogy a téli kvártélyozás után a kikeletben és a természet megújulásakor a tavasz folyamán a végek népe lovainak megerősítése céljából mind a mezőkre szálltak, hogy az állatokat az új sarjra bocsátva azokat jól tartsák és megerősítsék a friss fűvel. Azonban ez a „füvellés” gyakran gondot okozott – mint arról több forrás is megemlékezik. Éppen Batthyány Ádám írta: „ha fűre ki kell vinni az udvari seregek lovait, előttök levőket rendeljenek”, vagyis a katonai rendtartást itt is betartsák, ne okozzanak kárt senkinek. A kibocsátott vitézek azonban igen örvendhettek ennek a „szabadságnak” s gyakran más földjére hajtották a lovakat a kirendelt legelők helyett, szóval számos zavart okoztak, mint erről Francsics idézett levelében is írta: „az minemű állapottal legyen eleitől fogva némelyek miatt az füvellés dolga, nem kevés búsulásra” ad okot.
Batthyány maga azzal is próbálkozott, hogy istállókat és karámokat épített fel uradalmaiban, de ezek száma nem volt elégséges, úgy hogy továbbra is kiszállt a lovasság egy-egy falu környékére, s noha a főúr a jobbágyainak írta, hogy ez mind azért van, hogy az ország és a falvak békéjét is megőrizhessék, úgy tűnik a jobbágyságnak kevésbé volt ínyére ez...
Később, a nevezett Batthyány fia – Batthyány Ádám (II.), szintén dunántúli főkapitány, a törökellenes felszabadító harcoknak jeles bajnoka, maga bocsátott ki egy rendtartást a fűre küldött lovasoknak, aki élén hadnagy járt (1691):
„az alatta lévő lovászságot kicsintűl fogvást nagyig, mind regvel, mind estve előhívatván, Jézust kiáltsanak, s jó mód szerint strázsákat rendeljenek, és a mi udvari népünk lovaira szorgalmatosan figyelmezzenek.”
Külön rendelkezett arról, hogy „lopva” vagy „lopni” más birtokára, avagy Stájerországban ne szálljanak.
Csikós vezetéklóval XIX. századi ábrázolás (Brehm: Állatok világa)
Lásd. Francsics Péter levele Batthyány Ádámnak, Rohonc, 1647. május. 7. Magyar Országos Levéltár 1314. n 15433.
vö. Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén. Győr. 2012. 256-257.