1661 - Zrínyi-újvár

„…ha a háború a törökkel megkezdődik, az egész itteni végvidéken nincsen olyan, egész sereg befogadására alkalmas hely, mint ez...”

Zrínyi-Újvár, mint „casus belli”?

A Porta és Bécs között eddig fennálló "frigy" értelmében azonban nem volt szabad új erődítményeket emelni, s ez akár casus belli-nek is számíthatott. Az Udvari Haditanácshoz írt Légrádon, 1661. július 5-én kelt levelében ekként vázolja Zrínyi-újvár megépítésének okait: "…ha a háború a törökkel megkezdődik, az egész itteni végvidéken nincsen olyan, egész sereg befogadására alkalmas hely, mint ez — ahonnan Kanizsát, Berzenczét, Segesdet, Szigetet könnyen el lehetne érni."

Nem is volt a töröknek alkalmatossága, hogy a megerősített védelmű Zrínyi-birtokokra baj nélkül bemehessen. "Zerin-oglu határszéli kirintéjében belül egymástól egy ágyúlövésnyi távolra a dombokon sorba állítva vigyázó vagyis híradó tornyok vannak, mindegyik telis-tele katonával. Bármely oldalról jöjjön az ellenség, az azon az oldalon levő toronyból ágyút sütnek el. "

Segítségül hívjuk ismét Evlia Cselebit, aki személyesen is találkozott a horvát bánnal mikor egy fogoly kiváltás kapcsán udvarában járt. Leírásából kiderül az a félelemmel teli tisztelet, amit a török ellenfelek a horvát bán iránt éreztek, de az is – amelyre már oly sokszor rámutattunk –, hogy a végbeli rablások és pusztítások, amolyan teljesen elfogadható dolognak tűntek, akár békeidőben is:

"A vár kegyetlen kapitányát azonnal előhívatván: « Menj s a behkei kapitányt hozd elő », mondá (ti. Zrínyi); mire a kapitányt a dívánkhánebe hozták. Azonban a lábán levő húsz oka súlyú vasat nem bírván el, nehezen jött. Én azonnal felugrottam s a kapitányt megölelvén, megcsókoltam. Embereim is a kapitányt megcsókolták és hátra húzódtak. — Én szegény, így szóltam: « Bánom! Vegyék le most lábairól a vasat. » — A bán válaszolá: « Ha Mária anyára megesküszik, hogy a mi tartományunkat nem fogja többé gyújtogatva, rabolva pusztítani, akkor nem tartom tovább fogságba. Máskülönben darabokra vagdalva megölöm. » — Én szegény erre azt mondám: « Ez a végvidéki helyzet; ti is az ő tartományukat, ők is a ti tartományaitokat pusztítják; a világ szokása ilyen.»"

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

ZMHM. 346-347.
Evlia Cselebi. 67., 72.