1680 - Thököly Imre a bujdosók élén

Thököly Imre a „bujdosók” élén…

1680. január 8-án Hajdúszoboszlón a bujdosó hadak főkapitányai, kapitányai és tisztjei a legsikeresebb vezérüket gróf Thököly Imrét emelték maguk fölé fővezérnek.
Ez egyértelműen azt jelentette, hogy az erdélyi főnemes, az ambiciózus Teleki Mihály gróf kénytelen volt meghajolni a döntésük előtt, s egyben ez a magyarországi politikai ambícióinak is végét jelentette. Ugyanígy a harcban jeleskedő – Telekinél sokkal sikeresebb, de Thököly népszerűségével nem bíró – másik bujdosó vezér, Wesselényi Pál is háttérbe szorult.

Nyugaton a nymwegeni békével lezárult a háború Franciaország és a Habsburg Birodalom között. A Napkirály immár elfordult a magyarországi lázadástól és az erdélyi szövetségesétől. A kirobbant lázadást azonban ez már le nem csillapíthatta: a franciákkal parolázó Telekinek azonban mennie kellett a bujdosók éléről.

1680. január 8-án a hajdúszoboszlói gyűlésükön a bujdosók gróf Thököly Imrét választották vezérükké. Ekkor már a források kuruc néven illették a bujdosókat, amely elnevezés eredete vitatott ugyan, és ekkor még meglehetős pejoratív jelentéssel bírt (maga Thököly s diplomáciája sem használta ekkor), de a korabeli forrásokban számtalanszor felbukkan. Ennél azonban sokkal érdekesebb és fontosabb, hogy a Thököly által elért sikerek a Porta figyelmét is felkeltették, s az új nagyvezér, Kara Musztafa pasa – akit harci vágy fűtőtt – úgy ítélte meg, hogy elérkezett az ideje, hogy a nagy riválissal a Habsburg Birodalommal is leszámoljon. A lengyelekkel és az oroszokkal vívott háborúskodás lezárása után a Török Birodalom hatalmas hadi gépezetét nem is állította le, hanem minden erejével egy új, nagy hadjáratra készült Nyugaton, immár Bécs elfoglalását célozta meg. Nem egészen világos, hogy mennyiben volt ebben szerepe az új bujdosó vezér – a nem sokára „kuruc királynak” nevezett – Thököly Imre sikereinek, de talán nem járunk messze az igazságtól, ha elfogadjuk, hogy Kara Musztafa azon döntésében – hogy a vasvári békeszerződést nem hosszabbította meg – nem kis szereppel bírt, ha akaratlanul is, Thököly hadainak sikere is.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

 Nagy László: A végvári dicsőség nyomában. Bp. 1978. 203-204.