1686. augusztus 29: Buda ostroma

„Buda visszavétele. 1686. június 17. – szeptember. 6.

Augusztus 29. csütörtök:

Ez a nap a keresztényeknek és a muszlimok számára egyaránt jeles ünnep. Az előbbiek Keresztelő Szent János fejvételéről, a törökök a magyarokon aratott győzelmeikről emlékeznek meg: 1521-ben Nándorfehérvár elfoglalása, 1526-ban a mohácsi csata, 1541-ben Buda birtokbavétele és 1660-ban Nagyvárad megszerzése is ezen a napon történt. A törökök most is sikert remélnek augusztus 29-től.

Hajnalban háromezer lóra ültetett janicsár tűnik föl a Duna parton Óbuda felől. A Víziváros irányába nyargalnak. Egy szintén háromezer főből álló török-tatár csapat a mai Lipótmező környékén várakozik. Valamennyiük zsebében húsz tallér előlegezett jutalom és írás arról, ha bejutnak a várba, akkor életfogytig napi húsz aszper zsoldot kapnak. (Az élelem mellett egy török közkatonának naponta három aszper készpénz járt. Egy aszperért pl. másfél font - 75 dkg - kenyeret, vagy fél font - 25 dkg - húst vásárolhatott.)

A janicsárok egy része a Margitsziget magasságában leszáll a lováról s megpróbál úszva átjutni a szigetre. Azt remélik, hogy ott elköthetnek néhány sajkát, amelyekkel leereszkedhetnek a várhoz. A szigeten fölállított ágyúk azonban visszaűzik őket. A többiek a vízivárosi Kakas kapuig nyargalnak, ahol d'Asti alezredes katonái gyilkos sortűzzel fogadják őket, mire a törökök a külváros fala mellett nyugatnak iramodnak.

A júniusban tört résnél megpróbálnak bejutni, de ott a hajdúk állják el az útjukat. csak hárman jutnak át a falon, s csatlakoznak a Bécsi kapun kitörő védőkhöz. A többiek a Városmajor felé kanyarodnak, hogy elérjék a Fehérvári kaput. A kapu előtti széles mezőn azonban egymásba tolt szekerek torlaszolják el az útjukat, keresztüljutni rajtuk csaknem lehetetlen. A janicsárok leszállnak a lovaikról és megpróbálják szabaddá tenni az utat, közben Mercy altábornagy és Heissler vezérőrnagy lovasai törnek rájuk. Sokan a Rózsadomb irányába menekülnek, de a többiek, még mindig vagy ezren, kegyetlen kézitusába keverednek a császáriakkal. Mercyt két hatalmas kardvágás éri a fején és a vállán. Pálffy Ferenc alezredes a legjobbkor avatkozik a küzdelembe. Akkor indítja öt századnyi lovasságát, amikor a Fehérvári kapun egy századnyi szpáhi robog ki, hogy segítse a várba igyekvőket. A hirtelen jött oldaltámadás négy részre szakítja a janicsárok elszánt csapatát, s bármely sebesen is próbálnak menekülni, mindenütt utolérik őket a császáriak fegyverei. Abdurrahman ágyúi ezúttal némák maradnak.

Szulejmán nagyvezér a bajor választófejedelem arcvonalánál is felvonultat egy csapattestet, de nem kezdeményez akciót, így Miksa Emánuel és Bádeni Lajos könnyen meghiúsítja Iszmail pasa embereinek kétségbeesett kitörését.

Már végéhez közeledik a Fehérvári kapu előterében zajló küzdelem, amikor a pesti oldalon föltűnik Scherffenberg altábornagy 12-ezer főnyi erdélyi hadtestének öt ezrede, Piccolomini vezérőrnagy vezetésével.

A Víziváros falát megmászó néhány janicsáron kívül senki nem jutott be a várba. Az ütközet után mintegy kilencszáz török holttestet számolnak össze a császáriak, de ennél jóval többen eshettek el, hiszen csak nagyon kevesen vágták ki magukat az ostromgyűrűből Zsámbék irányába. A keresztények mintegy ötven közkatonát veszítenek, belehalt sebeibe Mercy altábornagy és szárnysegédje, továbbá egy hadnagy és Károly herceg lovásza, De la Molle."

IV. Mehmed szultán (1642-1693) teljes uralkodói díszben, a háttérben Sztambul a fenséges birodalmi város; az északi végvidékeken most inog meg az egyik régi bástyája a birodalomnak: Buda.

forrás: Varga J. János: Buda visszavívása... In: História, 1986. Buda visszafoglalásának 300. évfordulójára kiadott emlékszám.