1695 - Szulejmán bűvöletében

„…az Isten segítségével bosszút állok a pokolra való hitetleneken, és személyesen megyek a szent harcba. A mi dicsőséges elődünk, Szulejmán szultán uralkodásának 48 esztendeje alatt a hitetlenek és mocskosok ellen nem egyedül vezéreit küldte, hanem maga vonult a szent harcba, hogy ezáltal Isten parancsára a hitetleneken bosszút álljon. Én tehát úgy határoztam, hogy magam is hadba szállok…”

Egy ifjú szultán Nagy Szulejmán bűvöletében.

1695 elején lépett hatalomra II. Musztafa oszmán-török uralkodó, aki hódító törekvéseit Nagy Szulejmán példájára tekintve alapozta meg – erőforrásai és tehetsége, azonban korántsem volt az és olyan, amely Nagy Szulejmánt jellemezte és amely annak uralkodásakor rendelkezésre állt…

1695 februárjában a harmincegy éves II. Musztafa került az Oszmán Birodalom élére, aki trónra lépésekor kiáltványban hirdette meg háborús programját, amelyben az egykori Nagy Szulejmán szultán dicsőségére és hódításaira hivatkozva rendelte harcba a Török Birodalom megannyi fegyveresét:

"Isten, a kegyelmek korlátlan osztogatója nékem, szegény bűnösnek adományozta a földkerekség kalifaságát. Olyan uralkodók alatt, akik a gyönyörnek és az álmot hozó nyugodalomnak engedték át magukat, Isten szolgái nem élvezték a nyugalom békességét. A mai naptól fogva számomra tilos a gyönyör, a kéj és a nyugalom. Mivel a padisahok, akik dicső atyánk, Mohamed eltávozása után kormányoztak, valamennyien kéjben és gyönyörben, tunyaságban és restségben töltötték napjaikat, s ugyanakkor a hitetlenek, a mocskosok az iszlám határainak mind a részén sok országot jogtalanul és erőszakkal elfoglaltak, Mohamed népét javaitól és birtokaitól megfosztották, kirabolták és családostól rabszolgaságba hurcolták – amint az egész világ tudja, én is tudom. Éppen ezért elhatároztam, hogy az Isten segítségével bosszút állok a pokolra való hitetleneken, és személyesen megyek a szent harcba. A mi dicsőséges elődünk, Szulejmán szultán uralkodásának 48 esztendeje alatt a hitetlenek és mocskosok ellen nem egyedül vezéreit küldte, hanem maga vonult a szent harcba, hogy ezáltal Isten parancsára a hitetleneken bosszút álljon. Én tehát úgy határoztam, hogy magam is hadba szállok…"

S bár az új szultán semmiféle katonai tapasztalattal nem rendelkezett, soha nem járt még hadjáratban, most valóban nagy elszánással kívánta össze fogni a roppant birodalom erőit.

Minden fronton harcot indítottak: az Égei-tenger térségében több győzelmet arattak a velenceiek felett, vazallusaik a tatárok pedig nagy sikereket értek el Ukrajnában a lengyelekkel szemben; a szultán maga, pedig kitűzte a három lófarkas boncsot a drinápolyi "Gödrös rét"-nél, annak jeléül, hogy személyesen áll a hadak élére, s maga kívánja vezetni ármádiáját a Habsburg uralkodó legyőzésére.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

 II. Musztafa (akinek uralkodása alatt ért véget a magyarországi török uralom) 

II. Musztafa uralkodói kézjegye (tughrá-ja) látható.

lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 328-329.