2 - Az emlékezet szinterei. In Memoriam Kiss Béla

Az emlékezet színterei. In Memoriam Kiss Béla. 

Ami befogad, az helyt ad az eseményeknek az térként kezd el viselkedni. Jelen esetben a színtér nem a színe-java, hanem a történetek és a tárgyak helye. A jelentések nyomába szegődök, hogy ráleljek azokra a nyomokra melyek nincsenek rögzített jelként a szövegekben. Kiss Béla szövegeit, képeit, térképeit azért tanulmányozom (olvasom, elemezem, értelmezem) hogy megtaláljam benne a szerző azon szándékait melyek értésre juttat. Ezen túl a félreértések is érdekelnek, mivel azok is az értésre jutáshoz tartoznak azért, mert annak fonákjai. Minden történetírás a jelen története. Annak, hogy miképp olvasunk, gondolunk-képzelünk el eseményeket, helyeket, kutatási eredményeket. Diskurzusok és leletek alapján egy múltat a jelenben és mire jutunk általa mai értelemben. Kiss Béla munkásságának jelen-levővé tétele a Kiss Béla monográfia egyik nagy lehetősége. 

A hely és a "táj hermeneutikája" nem csupán a térképek, a földrajzi nevek, a helység-nevek hálója, nem a térképbe íródott jelek értelmezéséből adódik, hanem a viszonyokból, az eseményekből "sejlik" fel vagy nem sejlik fel! Ott marad, benne "ragad" a nem ismertben.

A szövegek terét behatároló helynevek vizsgálata különböző értelmezési stratégiákat mozgósítanak. A HELY történetét a helytörténész ismeri leginkább. Kiss Béla helyeket kapcsol össze. Az egész csatatörténet problematika mellett a szövegtérre irányuló figyelmet tartotta célravezetőnek, mely nyelvként létezik. Nem hiába fürkészett oly kitartóan, több tekintettel, folyton-folyvást a terepen és korábbi szövegekben. Tudta, hogy ekként lehet csak körüljárni és megérteni a dolgokat. Rátalálni a megbújóra, a látható nem-látottjára: a történeti hiátusokra, az adódó kérdésekre. A feltételezett helyek kérdéseire.

Történeti helyek

Az elsüllyedt fizikai-földrajzi-történeti helyekről lesz szó. Amikor kalauzolni kell a látogatókat, mert az emlékezethelyek nem mindig láthatók. Csupán egy emlékmű. A helytörténész az, aki a hely „megszállottja”. A részleteket keresi-kutatja. Ekként Fel-Mohács és Al-Mohács, Fel-Csele és Al-Csele, … itt jegyzem meg, hogy a nyúlszigeti apácák földurasága nem jelentett holmi nőies, szelíd uralmat. Kiss Béla volt az, aki ezt a Csele-tájékának kutatása során beemelte a helytörténeti diskurzusba. Lépjünk tovább: a csata helyére, mezejére, Sátoristye, Mais, Földvár, Törökdomb, Udvar, Eszék, Kálvária Kápolna illetve Duna-menti Szekcső, a Sziget, a folyó változása, ága-boga. Kiss Bélát idézem: „Pávkovics István és Jáksics Mátyás sokac munkás barátaink segítségével a csatatér jugoszláviai részét ismertük meg. A Selska-Bara nevű tónál több ezer emberi csontot. Ezzel a magyar – jugoszláv barátságot is mélyítettük.” Megjegyzem, hogy az eltörölt, elsüllyedt helyek hézagok. Az ismert nem-ismertjei. A történésznek nem szégyen, ha még nem ismert meg valamit, mert nincs róla szöveg.

Az említett helyek - Kiss Béla fürkésző tekintetének helyei - nem csupán földrajzi, de kutatási, gondolkodási értelemtérbe ágyazottak. Az írás és olvasás nyelvvé formálja a szóban forgó terepet. Sok esetben nyelvként, szövegként létezik csupán. Ezek a helyek nyelvként (szövegként, rajzként) léteznek csupán. Akként íródnak emlékezetbe. Fizikailag elporladnak, elszóródnak, geológiailag belesüllyednek a talajba, annak rétegeibe. Ezért érdemes fürkésznünk a hely jeleit. Kiss Béla jól tudta ezt. Ez hajtotta! De azt is, hogy a térbeliség nem csupán tárgyi, de szellemi-gondolati tér, amit létrehoztak. Kik? A történészek, hadtörténészek, régészek és mások. Sőt! Maguk az olvasók, hallgatók is az olvasás-értelmezés-képzelet során. Ahányan, annyiképpen. A történeti tér nem rekonstruálható (nem mutatkozik meg teljességében) csupán konstruálható. Ezt tapasztalhatjuk. Ahány kutatási projekt, annyiféle kutatási eredmény, részeredmény. Ezen sokféleség a hasznunkra van és mi magunk is épülünk általa. 

A titokzatos Földvár

„Az eddigi csatatér kutatók, ha találtak egy elpusztult falu nyomát, arra rögtön ráfogták, hogy az Földvár. Több neves kutatónk több olyan falu maradványait nevezte ki Földvárnak, ahol semmi jel nem mutatkozott az egykori ütközetre. Aztán elméleteket gyártottak. Mindezeket tárgyi bizonyítékok nélkül, metafizikus, helytelen kutatási módszerrel! Pl.: elfelejtették átvizsgálni a csatatér jugoszláviai területre eső részét. Szűcs József munkás, dialektikus módszert alkalmazott.” (Kiss B., 1986) Ez a korszellem megnyilvánulása. Érthető! A heideggeri metafizika viszont kérdező magatartás, mint tudni akarás. Egy ilyen kérdezés az is, hogy „Miért van egyáltalán létező, nem pedig inkább a semmi?" A bölcsészet a kérdezés és a bizonyítás, a válaszok tudománya. Nem áltudomány. A történészek is bölcsészek. Folytassuk. Pap Norbert professzor írja: „Kiss Béla helytörténész beszámolója tovább bonyolítja a képet. Kiss ugyanis a Borzától délre, a kérdéses helytől nem messze, Szűcs Józseffel együtt beazonosított egy középkori települést (majd további településfoltokat). Papp Lászlót ezzel kapcsolatban fel is keresték (az évszámot szándékosan nem közli), a helyszín alapos vizsgálatára azonban nem került sor. Kiss erre így emlékezett vissza: „sajnos éppen az ásatások befejezésekor történt ez. A kiváló tudóst a betegsége és nemsokára bekövetkezett halála akadályozta meg, hogy több mint tíz éves kutatásaira rátehesse a koronát…”. Kiss Béla: Újabb adatok a mohácsi csatatér kutatásához. In: A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve. 1976. 371–389. Kiss Béla helyi történelemtanár, talán részben Hummel Gyula koncepciójára is hagyatkozva Udvar és Sátorhely között sejtette Földvárt és a csata helyét.”A sejlés a következtetésből, a kizárásból adódik. Tudjuk, hogy nem tudunk biztosat.

A mohácsi törökkori palánkvár

Csakis a határ mutatja meg a nyitott határtalanságát. A palánk, a kerítés kettéoszt. A „bent”-re és a „kint”-re , a „ház”-ra és a „környezet”-re, „vár”-ra és „váron kívül”-re. A mohácsi törökkori palánkvár határolt terület volt. Kiss Béla volt az, aki a mohácsi törökkori palánkvár nyomaiból épített fel számunkra egy palánkvárat. Saját térképei (ami magángyűjteményben van) szinte minden topográfiai részletet s viszonyt olvasható módon leírt. Úgy, ahogy senki más nem. Részlet a szöveg gépírásos változatából: „Hosszú évek óta kutatom a Mohácsi törökkori vár helyét illetve maradványait. Kutatásaimat nagyban segítette városunk fejlődése: a nagy szennyvízcsatorna ásása,vízvezetékek lefektetése,gázvezetékek elhelyezése és az építkezések alapozása. Ezek évtizedeken keresztül ingyenes ásatáshoz segítettek. A Tolbuchin és a Kígyó utca kanyargós hajlatát az egykori várárok illetve palánkfal határozta meg. …” Kiss Béla által készített teljes leírás és magyarázat ma is elérhető. 

A kabinetek mint helyek

A helytörténeti fürkész minden tette írásba torkollik. Mert vágyik az írásra. Kijelentjük, hogy Kiss Béla életműve Mohács város egyik szellemi monumentuma. Tegnap, ma és a jövőben egyaránt az! A jelen elmúlik, a múlt viszont marad. A végtelenbe szorul. A múlt értelmezésre szorul. Mit tehetünk mi? Például azt, hogy kabinetekbe gyűlünk és diskurálunk. Kimondjuk, kibeszéljük a történeti hagyományokat. A kabinet, a studiolo, a fülke az elmélkedés, az elkülönülés helye. Volt is, lesz is. Olyan csendes kis hely a házban, múzeumban, könyvtárban, amely könyvekkel, képekkel, cetlikkel, iratokkal, leletekkel telített és szinte minden kézközelben van. Kéznél levő és kézhez álló. A Kiss Béla Kabinet egyrészt virtuális hely, ahol a tanár úr hagyatéka elérhető az ország/világ bármely szegletéből. Nem csupán könyvtári bejegyzésként, de szkennelt digitális könyvként is. Másrészt a kabinet valós! Kis helység, ahol a tanárok és a tanulók találkozhatnak a helytörténettel, az adott helytörténész írásaival, gondolataival. Ezzel is benyomást szerezve az iskolában tanultakon túl. 

Az emlékezetkultúra ünnepélyes, tiszteletadó! Nem az emlék ingerlése, nem a mindent jobban tudás versengése, hanem a helytörténészek, fürkészek és tanárok tanításának értésre juttatása. A tudás és nem tudás értelemterében. Kiss Béla tudta, hogy van amit nem tud a csatáról. Azt javasoltam neki – egy véletlen találkozásunk során, 1980-ban – hogy digitális eszközökkel építsük fel a feltételezett csatateret. Annak minden helyét, részletét, pl. a Törökdombot. Nem jött létre akkor, de azóta megcsinálták. A digitális helyek, testek és tárgyak (3D) nem csak a szemléltetést, de az kifejezést, értésre juttatást is szolgálják.⁃

Szerző: Véry Zoltán, hermeneuta, c. egyetemi docens