4 - Személy- és szöveghálózatok. In Memoriam Kiss Béla

Személy- és szöveghálózatok. In Memoriam Kiss Béla

Kapcsolódások mindig is voltak. Az emberek és kapcsolódások nélkülözhetetlen elemei a társadalomnak, szervezetnek, iskolának, baráti hálónak; az élmény, az értelem, a tudás, az ismeret és a tapasztalat „áramlásának”. A tanár is kapcsolódik, hálózatosodik! Össze- és szétkapcsolódik iskolákkal, szakkörökkel, tanítványokkal, felnőttekkel és gyerekekkel, mert ilyen az ő természete. Tudást szerez, gyarapít és megoszt a hozzá kapcsolódottak, illetve az őt kísérők között. Mindezt örömmel, önfeledten teszi.

Ezen fejezetben a személyi, a tárgyi és a szövegkapcsolatok szerkezetéről, szabályairól, dinamikájáról és változások temporalitásáról (időbeliségéről) lesz szó. A mohácsi csatát öt évszázada kutató- értelmező-hálózatról. Annak egy részéről, a középpontban Kiss Béla helytörténészről, történetíróról, csatakutatóról és műhelytársairól. A tárgyak (könyvek) szövegek intertextualitásáról. 

A KiB hálózat szerkezete és működése

Személyes- és tárgyi kapcsolódásaink a mindennap lét, a kutatás, a fürkészés, a történetértelmezés és a történetírás minden aspektusára hatással vannak. A háló minden tagja hatással van/lehet ránk. A kapcsolati hálók gócokat/csomópontokat és kapcsolatokat tartalmaznak. Igaz, mindez állandó változásban van. Időbeli és szerkezeti változásban. Vannak, akik szétkapcsolódnak a hálózat tagjaitól és vannak, akik összekapcsolódnak azokkal a tevékenység, a beszéd, az olvasás és az írás szerint. Az alábbi hálózatot helytörténész, fürkész, kutató, hírnök Kiss Béla megértése végett alkottuk és tárgyaljuk. 

Mielőtt részletezzük a KiB hálózat részét s egészét, röviden ki kell térnünk a kapcsolati hálók aspektusaira, szabályaira, szerkezetére, időbeliségére. A háló egyik aspektusát maguk a kapcsolatok képezik. Azt mutatják, hogy ki kivel van összeköttetésben. Ha egy csoport (pl. mohácsi csatakutató, csataértelmező csoport) hálózatot alkot, a kapcsolatoknak mindig van egy meghatározott rendszere, mely összeköti a személyeket és/vagy a tárgyakat (könyveket, szövegeket). Ez a hálózat topológiája. A hálózat dinamikusan változik. A fenti KiB hálózat egy kimerevített összkép. A hálózat állandó változásban van/lehet. Összetételében (szerkezetében) és időbeliségében. A kapcsolatok általában komplexek (összetettek). Lehetnek rövid élettartamúak és lehetnek hosszantartók, lehetnek a kapcsolatok erősek (szorosak) és gyengék (felületesek), illetve lehetnek személyesek és személytelenek. Például a holt vagy személyesen sosem ismert személyek tárgyaival (könyveivel, szövegeivel) is kapcsolatban vagyunk/voltunk. 

Másik aspektusa a hálónak a terjesztés, ha van egyáltalán valami, amit átadunk/átveszünk a kapcsolatainkon keresztül. Mi az, ami áramlik, áramolhat a KiB hálózatban? A válasz egyszerű: ismeretek, tapasztalatok, javaslatok/megítélések áramlanak hangzó és/vagy írásos formában ebben a hálózatban. Időnként tárgyak is, ha a könyvekre, a talált cetlikre, az oklevelekre, a régészeti leletekre (vagy azok fényképeire) és a szerző által maga készített/készíttetett történeti térképekre gondolunk. 

A KiB hálózat szabályai és működése

Minden személy szándékosan alakítja és állandóan módosítja a kapcsolati hálót. A személy vagy csoport tudatos törekvése, hogy a témában érintettekkel és érdekeltekkel alakítsa a kapcsolatait. A hálózat szerkezeti felépítése is döntéseink eredménye. Eldönthetjük azt is, hogy milyen mértékben akarunk a hálózat középpontjában lenni. Akarunk-e a középpontban lenni? Mivel Kiss Béla művét vizsgáljuk, értelmezzük, a KiB hálót úgy rajzoltuk, hogy Kiss Béla van a középpontban. Minden kapcsolódás az ott megnevezett személy további személyes kapcsolódásaival terjeszthetné ki a kapcsolathálózatot, mely jelenlegi szempontjainkon túlmutat. (A tárgyi – pl. forrás, könyv – kapcsolódásokra, azok összetettségére és opcióira részletesen kitérünk a következő oldalakon.) A hálózatunk minket is alakít. A hálóban elfoglalt helyünk hatással van ránk. Ha a középpontban vagyunk, akkor aktívabban veszünk részt a hálózati kapcsolatok által közvetített hatások, dolgok, tárgyak, események, ismeretek, tapasztalatok továbbításában. A hálózat szerkezete azonban nem minden. Az a fontos, hogy mi és miképp áramlik a hálózatban. Mint említettük, ismeretek, tapasztalatok, ítéletek áramlanak itt. Azért, mert az értelem terében vagyunk! Ahol írunk, olvasunk, rajzolunk, szerkesztünk, fordítunk, szakértünk, fényképezünk, kutatunk, fürkészünk, értelmezünk, híresztelünk, kommunikálunk, mai értelemben. De diskurálunk, sőt, vitázunk is. Ez Kiss Béla aktív korában – a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években – tusrajzzal, szemtől szemben, vezetékes telefonon, postai levelezés útján, szakmai konferenciákon történt. Az olvasás, mint a kommunikációra való „bujtogatás” pedig akkor válik eszmecserévé, amikor az olvasó reagál az olvasottakra. Így, vagy úgy! A közeli (akár a holt szerzők) kapcsolatai hatással vannak/lehetnek ránk. Kiss Bélára is hatással voltak. A kapcsolódó képesség személyes erő!

Szövegköziség, szövegek közöttiség

Az intertextualitás a különböző szerzők és szövegek közötti kapcsolat megteremtése. Szövegalkotás, valamely szövegbe szó szerint vagy célzásszerűen beemelt másik szöveg. Egyértelműen jelöljük az olvasónak, hogy vendégszöveget alkalmazunk. Idézőjellel és  a lábrészben a kapcsolódó könyvre, oldalra való hivatkozással. Michel Foucault szerint „[…] a könyv határai sohasem világosak vagy egyértelműen kijelöltek: a könyv túl a címén, az első sorokon és az utolsó ponton, túl belső beosztásán és autonómiáját adó formáján, része egy más könyvekre, más szövegekre, más mondatokra vonatkozó utalásrendszernek: egy háló egyetlen csomópontja.” Személyek (szerzők), illetve szövegek (könyvek, tárgyak) kapcsolódása korábban is létezett. Az elektronikus világhálózatok előtt is, mert kapcsolódtunk más szerzőkkel, könyvekkel, szövegekkel, képekkel. Mások ismereteivel, tapasztalatival, történeteivel.

Kiss Béla (KiB) nagykönyve

A KiB nagykönyv intertextuális szövegcsomópont a KiB hálózaton. A szerző ismeretei, tapasztalatai, mások javaslatai, bírálatai, és mások segítsége által épült TÖRTÉNETI MŰ, melynek címe A mohácsi csata (Mohács Városi Önkormányzat, 1996). A könyv 208 oldal, keménytáblás borítóval. Szedte és nyomta a mohácsi Mayer Nyomda, lektorálta Dr. Lenkey István. A szerző ezen könyvébe sűrítette mindazt amit 40 éves kutatómunkája során esszenciált, következtetett ismereteiből, tapasztalataiból. A könyv szerkesztése/tördelése a kor technikai, illetve szerkesztési/tördelési szintjéről tanúskodik. Azt azonban kijelenthetjük, hogy a könyv tartalmi aspektusa a lényeges és figyelemre méltó.

A szerző sok mindent olvasott a témakörben, témákban. A személy- és szöveghálózatot bemutató ábra jobb oldalán emeltük ki azokat a szerzőket, akikkel bár élő kapcsolata nem volt, szövegeiket olvasva kapcsolódott hozzájuk. Két kivétel e szerzők között Papp László és Szűts József,  akiket személyesen ismert, s olvasott Kiss Béla. Együtt, egymásra hatva kutattak! Az ábrán szerepelnek olyan szerzők is, akik korabeliek, de valószínűleg nem volt személyes kapcsolat Kiss Béla és ezen szerzők között. Az „olvasni” ugyanakkor közel visz a szerzőhöz is, nem csak az olvasott szöveghez, annak értelméhez. Kijelenthetjük, hogy Kiss Béla (helytörténész, fürkész, kutató, hírnök, tanár) értelmezésén keresztül kerültek az olvasott szövegek a KiB nagykönyvbe, vagy maradtak ki abból. Hatottak rá lektorai, illetve hazai és Jugoszláv kutatótársai.

A szöveghálózat a KiB hálózatot bemutató ábra jobb oldalán teljesedik ki. Tovább hálósodik, de arra ezúttal nem tértünk ki, csupán az alábbi listával jelöljük a háló ezen részeinek csomópontjait (tárgyait, könyveit):

• Brodarics István: A magyarok a törökökkel Mohács mezején vívott csatájának igaz leírása. 1568. Zsámboki-féle kiadásból fordította Bartoniek Emma. Bp. 1926. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság

• Brodarics históriája a mohácsi vészről. Budapest, Lampel Róbert Könyvker., 1903

• Brodarics históriája a mohácsi vészről. Fordította és a jegyzeteket írta Szentpétery Imre, a bevezetőt írta Klaniczay Tibor , Budapest: Zrínyi, 1976

• Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról. Az előszót és a jegyzeteket írta és a sorozatot szerkesztette Szigethy Bábor, fordította Kardos Tibor. Budapest: Neumann Kht., 2003.

• Brodarics István: Második Lajosnak Magyar ország' királlyának a' mohátsi hartzon történtt veszedelme / Broderits István ; [ford.] Letenyei János (1723-1804); Budapest : Landerer Katalin Ny., 1795

• Kasza Péter – Pálffy Géza: Brodarics-emlékkönyv: egy különleges pártváltás a mohácsi csata után: Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz (1527. március 18., Dévény), NOL, 2011

• Kujáni Gábor: Adalékok a Brodarics-család és Brodarics István életéhez

•

Mohácsi Emlékkönyv 1526. Szerk.: Lukinich Imre. Egyetemi Nyomda Bp. 1926.

Gyalókay Jenő: A Mohácsi Csata (1526 augusztus 29.) Mohácsi Emlékkönyv 1526. Szerk. Lukinich Imre, Egyetemi Nyomda Bp. 1926.

Gergely Endre: Ásatások a mohácsi csatatéren. (1924, 1925.)

Halmay Barna: Az 1526-iki mohácsi csata keletkezése és igazi helye. — Debrecen. 1926.

Holub József: Istvánffy Miklós Históriája hadtörténelmi szempontból. Ld.: Művelődéstört. értek. 35.

Fölker József: Mohács Története (1900)

Papp L: A mohácsi csatahely kutatása. Különnyomat a Janus Pannonius Múzeum 1960. évi Évkönyv

Papp, 1960.; Papp László: Újabb kutatások a mohácsi csatatéren. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, (1962). Pécs, 1963. 199–221. o.; 

Papp László: A mohácsi csatatér. Műemlékvédelem, 10. (1966/2.)

Szakály Ferenc: A mohácsi csata. Budapest, 1975, Akadémiai Kiadó (Sorsdöntő történelmi napok 2.)

Rúzsás Lajos - Szakály Ferenc szerk.: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata 450. évfordulója alkalmából. Budapest, 1986, Akadémiai Kiadó

Perjés Géza: Mohács. Magvető Kiadó, Budapest, 1979, Gondolat

Katona Tamás szerk.: Mohács emlékezete. A mohácsi csatára vonatkozó legfontosabb magyar, nyugati és török források. A csatahely régészeti feltárásának eredményei. Válogatta Kiss Károly. 2. bővített kiadás. Budapest, 1979, Európa

A KiB hálózat voltaképpen egy értelmező közösség. Szövegértelmező közösség, mely korábbi történeti szövegeket és talált tárgyakat (archifacts) észlel, olvas, értelmez, s ad jelentést. Bizonyítja, illetve elképzeli mindazok kontextusát. A kiragadott, eredeti kontextusát. A létezőt vagy nem létezőt. Az igazat vagy a hamisat. Szövegek által? Igen! Mert „a szöveg olyan kristály írásbeli kifejeződése, amely a jelentés munkáját jeleníti meg a végtelen egy adott pontján – a jelenben,” véli Júlia Kristeva (A szöveg és tudománya. Bp, 1998, Osiris). Magam pedig azért írtam ezen látásmódban a személy- és szöveghálózatokról, mert „felülnézetben” sok olyan is megmutatkozik, ami leíró-ismertető módon nem. Egyrészt Kiss Béla kapcsolódásainak mikéntje (változása, időbelisége, térbelisége), másrészt az olvasott, illetve az írott szövegeinek megmutatkozása. Leginkább a szövegköziség és a szövegértelmezés értelemterében. Mindez jól segíti Kiss Béla művének megértését. De nem csak megértenünk, belátásra is kell jutnunk abban, ahogy a mohácsi csata történeti ismeretei s tapasztalatai gazdagodtak általa. A jelenkor kutatói is elismerik ezt. Néhányan meg is hivatkozzák, néhányan pedig sejtetik. A következő fejezetben erről lesz szó.⁃

szerző: Véry Zoltán, hermeneuta, c. egyetemi docens