537 éve történt:

Mátyás házasságot köt Beatrixszal

Mátyás 1476. december 22-én házasságot kötött I. Ferdinánd nápolyi király leányával, Beatrixszal. A fényes ünnepségre Budán került sor. A frigy újabb távlatokat nyitott meg előtte az európai nagypolitikában. A Nápollyal szövetséges észak-itáliai fejedelemségek ugyanis jó támaszt jelenthettek III. Frigyes császár ellenében. Az áhított cél pedig a császári trón megszerzése volt. 1477-ben Frigyes azonban - ígérete ellenére - nem a magyar királyt, hanem Ulászlót iktatta be a választófejedelmi joggal járó cseh királyi méltóságba. Mátyást a sértés támadásra sarkallta, s a nyár során az ő kezére került egy sor Bécs körüli erősség.

Pápai közbelépésre azonban a hadakozó felek kiegyeztek: Frigyes megígérte, hogy Mátyást beiktatja a választófejedelmek sorába, míg Mátyás elismerte Ulászlót cseh királynak. A végvidéki török erők támadásai a magyar határvédelem ellen egy rövid időre háttérbe szorították a császárral folytatott harcot. 1482-ben azonban Mátyás ismét III. Frigyes ellen fordult. Mátyásnak a kor fogalmai szerint hatalmas serege, hadi sikerei azonban éppen ellenkező hatást keltettek, mint ami a becsvágyó magyar király szándéka volt: megrémítették a választófejedelmeket, így azok 1486-ban nem Mátyást, hanem III. Frigyes fiát, Miksa főherceget tették meg római királlyá, a császári trón várományosává.

Marco Attavante miniatúrája Mátyás király misekönyvében. A kódex eredetije a brüsszeli királyi könyvtárban található. A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában őrzött fényképről másolta Mühlbeck Károly.

forrás: FB-Családtörténet határok nélkül

A képre kattintva többet megtudhatsz Aragóniai Beatrix magyar királynőről.

Mátyás és Beatrix

Beatrix, I Ferdinánd nápolyi király leánya, megérkezésével virágzik fel tulajdonképpen Mátyás udvari humanizmusa, udvari pompázó életvitele.

1474-ben történt meg az eljegyzés, majd 1476 szeptemberében ment utána a magyar lakodalmi követség. A Nápolyban tartott esküvőn Mátyás nem vett részt, hanem küldöttje volt, aki hozta magával a fiatal arát. A Drávánál várta Szilágyi Erzsébet, előkelő udvarhölgyekkel, pompával s magyar hajadonok kíséretében. Mátyás Székesfehérváron fogadta, majd decemberben vonult fel Budára az új királynéval, ahol az egri püspök eskette össze őket.

A nápolyi udvar, ahonnan Beatrix is jött, messze híres volt pompakedveléséről. Ezt a fényűző, gondolatlanul költekező hajlamot a fiatal királyné magával hozta. Bár Mátyás gondoskodott költségeiről, rendetlen gazdálkodása miatt mindig pénzzavarokkal küszködött.
A magyar király egészen felesége igézete alá kerül, magával vitte mindenhova, katonai gyakorlatokra, vadászatra stb. Az a hír járta, hogy mindent megtehet Mátyással, s politikai befolyásától tartottak a helyiek.

Mátyás azonban megsokallta önkényes viselkedését, amikor megtudta, hogy Beatrix híveket toboroz azon felfogás elfogadására, miszerint az egyszer megkoronázott királyné élethossziglan az maradjon, és özvegysége esetén, ha újból férjhez megy akkor az új férj legyen az ország ura.

A magyarok nemigazán szerették az új királynét, ez még fokozta a nemszeretetüket, magyarul sem volt szándékában megtanulni, csupán érdekből Mátyás halála után.

Mátyás király sógorának, Alonso calabriai hercegnek 1489 májusában írott levele a következőképpen tudósít házassága tartalmáról: "Arról van ugyanis hogy őfelsége s a fensége úr is nekünk a Királyasszonyt, hitvesünket ajánlják; ámde jól tudjuk, hogy ez ajánlások nem ő Felségétől, nem is ő Fenségétől, hanem magától a királynétól erednek, ki ha nem is nyíltan, de leplezetten arra törekszik, mit mi semmiképpen meg nem tehetünk. A királyné tudniillik azt kívánja elérni, hogy a Mi halálunk után - ha az megelőzné az övét-, ő legyen a uralkodásban utódunk s vegye kezébe a kormányzás gyeplőit, mit, ha még úgy akarnók is, kieszközölni nem tudnánk, sőt még csak szóba sem hozhatunk alattvalóink előtt, ha csak örök gyűlöletüket magunk s a királyné ellen felidézni nem akarjuk. A magyar nép ugyanis inkább kész magát egy szálig levágatni, mintsem asszony uralmát eltűrni;”

Érdekesség:

Hazánkban az első nagyobb tűzijátékot 1476. december 22-én Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjén lehetett látni.

A német matematikus és csillagász, Regio­montanus jóvoltából, akinek reperto­árján világító buzogányok, tűzkerekek, tűzkupolák, tűzgolyók, rakéták, röppentyűk, gyújtónyilak, rohanó tűzlándzsák, görög­tüzek szerepeltek. Ezek nagy része a földön felszerelt állványzatokon mutatta meg a hatását, egyedül a rakéták és röppentyűk száltak az égbe.

Mátyás király és Aragóniai Beatrix ábrázolása a Ransanus-kódexben

forrás: FB-Magyar nyelv