Az oszmán zsoldosok

Zsoldoscsapatok

Nem bizonyult hosszútávon szerencsés megoldásnak a magyarországi kihívásra adott másik válasz, azaz a puskákkal felszerelt zsoldos csapatok felállítása sem. A birodalomban végbe ment gazdasági-társadalmi változások következtében a 16. század végére parasztok ezrei váltak földönfutóvá bőséges társadalmi bázist teremtve új csapatok toborzásához. Közülük igen sokan rendelkeztek puskákkal is. A kormányzatnak kapóra jöttek a tűzfegyverek használatához értő, egy-egy hadjáratra felfogadható, majd a hadjárati idő elmúltával szélnek ereszthető, kóbor elemek. Felfogadásukkal ugyanis viszonylag gyorsan sikerült enyhíteni a keresztények e területen mutatkozó erőfölényét. Ráadásul a kormányzatnak pénzt is takarítottak meg, hiszen ezeket a katonákat csak a hadjárati idő alatt kellett fizetni, így a téli zsold, valamint az ellátás költségei a kincstárban maradtak.

A kormányzat azonban nem számolt azzal, hogy a hadjárati idő után szélnek eresztett katonák milyen társadalmi problémák forrásaivá válhatnak. A hadakozásba beletanult, a termelő munkából kiszakadt katonák a hadjáratok befejeztével ugyanis nem széledtek szét, hanem bandákba verődve fosztogatták a vidéket. A központi kormányzat ellen fellázadt tartományi kormányzók is nagy számban fogadták fel őket. Anatólia 1596 óta valóságos tűzfészekké vált.

Látható tehát, hogy az európai hadügy kihívására adott válaszok ugyan időlegesen hoztak részsikereket a magyarországi fronton, de a bevezetett újítások hosszabb távon nagyban hozzájárultak a birodalom és a központi hatalom gyengüléséhez és a decentralizáció megerősödéséhez, s ezzel nem csak a birodalom gazdasági-társadalmi válságát mélyítették, hanem magát a hadsereget is nagyban meggyöngítették.”