Bakics Pál életrajza

Laki báró Bakith Pál (Bakics, Bakich, szerbül: Pavle Bakić); (Venčac, Szerbia, ? - Gara, 1537. szeptember 20.) az utolsó szerb despota, magyar főúr és hadvezér. A Bakith család tagja.

Rácországból került hazánkba öt testvérével, köztük Bakith Péterrel, együtt II. Lajos király idejében. Testvéreivel együtt Tomori Pál seregébe állt.

Vitézségük és bátorságuk elismeréseként II. Lajos királytól nemességet és Lak települést nyerték adományként.

1526-ban Bakith Pál Héderváry Ferenc szigetközi és más birtokait is elnyerte II. Lajos királytól, mikor Héderváry Ferenc Nándorfehérvár feladása miatt árulásba esett.

Pál vitézül harcolt a mohácsi ütközetben, majd a tokaji ütközetig Szapolyai pártján állt és nem csatlakozott honfitársa, Cserni Jován felkeléséhez. Később I. Ferdinándhoz pártolt, s a királyi testőr huszárok kapitánya lett. I. Ferdinándnak mindvégig híve maradt, de átpártolását a győri várnagyság megszerzéséhez kötötte. Ekkor már a győri püspökség javadalmait is birtokolta. A győri vár udvarbírájává szövetségesét, gróf Cseszneky Györgyöt neveztette ki.

1537-ben a szerencsétlen eszéki hadban lelte halálát, a vesztes diakovári csatában. Levágott fejét Konstantinápolyba küldték.

Neje: Teodóra volt.

Gyermekei: Margit (Balassa Menyhért neje), Angelika (1. férje Révay Imre, 2. férje Czobor Imre volt).

forrás

Bakics Pál, Bakyth (? – 1537): végvári kapitány. Szerb család sarja, 1522-ben öt fiútestvérével együtt csatlakozott Tomori seregéhez és Mo.-ra jött. Vitézségéért II. Lajos nemességre emelte, majd 1526-ban megkapta Héderváry Ferenc birtokait. Részt vett az 1526. aug. 29-i mohácsi csatában. A csata után előbb János kir. híve volt, majd 1528-ban a győri kapitányságért I. Ferdinándhoz csatlakozott. Az eszéki hadjáratban esett el. Levágott fejét győzelmi jelként Isztambulba küldték.

forrás