Begler bég

Beglerbég

A török szó a bégek bégjét jelentette, szinonímája a perzsa mír-i mirán. A beglerbégek az Oszmán Birodalom legnagyobb közigazgatási egységének, a vilájeteknek vagy ejáleteknek az élén álltak, s a tartomány haderejének és hivatalnoki karának vezetői voltak. Kinevezési okirataikat (berát) a divántól, azaz a szultáni tanácstól kapták. Hivatali idejük eleinte hosszabb volt, a 16-17. században azonban átlag egy évig tartott. A 17-18. században már évente két-három helyre is áthelyezték őket. A 16. század végére számuk elérte a harmincat, s közülük egyre többen kaptak vezíri rangot. Magyarországon beglerbég állott a budai, a temesvári, a rövid életű győri, az egri, a kanizsai, a váradi és az érsekújvári vilájetek élén. Valamennyien pasa rangot viseltek. Feladataik közé tartozott a tartomány alattvalóinak védelme, a vilájet kormányzása, az igazságszolgáltatás, kezdetben a szolgálati vagy javadalambirtokok adományozása, később az adományozás kezdeményezése, háborúban a tartomány haderejének vezetése. Munkájukat a tartomány katonai, pénzügyi és vallási főbb tisztségviselőiből álló tanácsadó testület, a díván segítette.

ÁG

forrás

A bejler-bej (helyesebben bejler beji; régiesen beglerbég, jelentése szerint: „a bejek beje”) egyes vezíri rangon álló katonák magas hivatallal járó külön rangja volt az Oszmán Birodalomban. Először (valószínűleg I. Oszmán idején) egyetlen személy kapta meg ezt a rangot, mint katonai főparancsnok. Később két beglerbég volt, az egyik a Rumili bejler bej (a ruméliai, vagyis az európai birtokok fő beje), a másik az Anádolu bejler bej (az anatóliai birtokok fő beje). Később a birodalom növekedésével a vilajetek élére is egy-egy beglerbég került, de az anatóliai és a ruméliai beglerbég feljebbvalójuk maradt. 1600 körül 22, a 17. század végére már 40 beglerbég volt a birodalomban.

A bosnyák bejler-bej (Abdulah Škaljić) 1580 szeptemberében alapította meg a ruméliai, a budai, temesvári, a boszniai, az egri és a kanizsai bejler-bej közigazgatási egységeket.

forrás