Beszélgetés a seregek urával

mohacsicsata, 2012, december 31 - 20:28

Az élet úgy hozta, hogy 2012. december 31-n Pécsre utaztam a családommal. Mivel a programok nélkülözhetővé tettek, ezért felhívtam telefonon Fekete Gyulát, a Seregek urát, hogy elugorhatok-e hozzá egy kis beszélgetésre. Mivel épp az angol polgárháború katonáinak megformázásán dolgozott így örömmel vette a látogatásom. Aki számára e név ismeretlen kérem nézze meg ezt a honlapot   és minden fontos információ birtokába jut vele kapcsolatban. A mi ismeretségünk régi keletű. Minden alkalommal amikor nála járok elkápráztat a serege sokszínűsége és változatossága.

Mindig dolgozik valamin ami állandó "lázban" tartja a fantáziáját. Tele van tervekkel, ötletekkel. Most is sorolta, hogy ha a jelenlegi munkájával elkészül, mivel fogja folytatni. Irigylem nagyon, mert neki a munkája a hobbija, szenvedélye és öröme. Kevesünknek adatik meg ez a lehetőség.

Gyulának a gyerekkori álma vált valóra a munkájával, ami egyben a megélhetését biztosítja. Elkészítette már a magyar és világtörténelem szinte minden katonáját és hadvezérét. Ezek a katonák békésen megférnek egymás mellett legyen kuruc vagy labanc, német vagy orosz katona. A polcok zsúfolásig vannak az 54 mm-es ólomfigurákkal. Évezredek különbségével élt katonák állnak békésen egymás mellett.

Itt már nem számítanak a nézetkülönbségek, birodalmak és vallásháborúk. Itt mindegyik figura játék, vagy dísz. A Seregek ura egyfajta "kultúrmissziót" is végez azzal, hogy alig ismert, feledésbe merült, vagy éppen számunkra történelem órán nem annyira tanított korok és események hőseit önti ólomba.

A roskadásik telt polcokon szemem a mohácsi csata történelmi személyeit keresi. A festő minták között találok rájuk. Ott állnak egymástól egy kicsit távol. Felettük is megállt az idő. Mikor éltek biztos meg sem fordult a fejükben, hogy pár év híján 500 év múlva alakjukat ólomba önti egy ügyes kező mester. Az ólomba nem csak az arcuk vonásait, hanem a karakterüket is bele "gyúrta" a készítőjük.

                 II. Lajos                   Tomori Pál                      Szulejmán               Janicsár

Pár éve készítette ezeket a figurákat 4 db-os sorozat részeként. Ennek a sorozatnak tagja még egy végvári  lovas és gyalogos vitéz. A török "oldalon" még egy lovas szpáhi készült. Hasonló sorozat készült Eger várának ostromával kapcsolatban és a siklósi Tenkes kapitánya is elkészült ebben a sorozatban. Több ezer év katonái bőven adnak lehetőséget Gyulának, hogy megismertesse és megkedveltesse katonáival a történelmet.

Miközben beszélgetünk a keze folyamatosan jár és a szemem láttára ölt testet az újabb sorozatának figurája. Szóba kerül minden, ami kitölti (kitöltötte 2012-ben) az életünket. Van köztük jó és rossz is bőven. A megélt nehézségek ellenére Gyula továbbra is bizakodó és reméli, hogy valóra válthatja az egyik (!) nagy (óriási) tervét: elkészíti a mohácsi csatát 1:1 darabszámban. Tehát a török sereg 150.000 és a magyar sereg 25.000 ólomkatonából állna. A figurák tartalmaznák a magyar és török tábort is ágyústól, sátrastól, tevéstől, stb. Az óriási létszám miatt kisebbek lennének 54 mm-nél a figurák, hogy elférjenek egy terepasztalon. Ezzel a munkájával beleírná (beleöntené) a nevét az ólomkatonagyártás nagykönyvébe.

Lassan indulnom kell. Megcsodálom (mamár sokadszorra) a tekintélyes mennyiségű ólomcsodát. A polcok is meghajoltak e tekintélyes súly alatt. Gyula elkezdi bemutatni a most készülő angol polgárháború elkészült sablon figuráit. Hozzá is teszi, hogy én vagyok az első, aki ezeket a kész mintákat látja. A legyártásukra már csak jövöre fog sor kerülni. A "nagykisgyerek" lelkesen mutatja aztokat a hiteles forrásmunkákat, ami alapján készülnek ezek a katonák.

Ezekről a mintákról fog elkészülni az öntő sablon. Ezek a figurák a "történelmi sakk" készlet sorozatának az újabb, szám szerint 15. féle sakkjátéka lesz. (a legelső az 1848-as forradalom és szabadságharc magyar-osztrák figurái voltak) S, hogy ne csak a militáris oldalát ismerjük meg a Seregek urának, érdemes megismerni a szelídebb, békésebb oldalát is. Készített bányászokról sok darabos sorozatot, pékről, labdarúgókról, melynek zenitje a magyar Aranycsapat volt díszdobozban. Az általam jegjobban kedvelt szériája a "parlamenti királyok" volt. A sok terve közül az egyik az árpádházi királyaink sorozatának újabb 6 királlyal való kiegészítése. Az egyik legérdekesebb kompozíciója pedig az Árpád vezér pajzsra emelése volt.

Most is csak a fénykép kedvéért dőlt hátra a forgószékében, mert jövőre nagy harcok várnak rá az ólomkatonáival és a valós élettel, melyekhez sok sikert, erőt, egészséget és legfőképp kitartást kívánok neki!  Hogy mikor tud majd valósi pihenésképp hátradőlni a székében azt talán még ő sem tudja. Köszönöm, hogy az év utolsó napjának egy részét nálad tölthettem és egy lélekemelő beszélgetésben lehetett részem. BUÉK Gyula!