Családok tragédiája

„Katalinka szállj el, jönnek a törökök…”

Ami a számok mögött van… a családok tragédiája.

A korból származó gyermekmondóka ijesztő valósága:

Pontosan tudjuk azt, hogy Kanizsa török kézbe kerülése előtt, viszont Szigetvár eleste után azonnal közvetlen fenyegetettségbe került a délnyugati része Magyarországnak, nem csak Somogy vármegye – mint Sziget végvárának hátországa –, amely javarészt 1566 után nyomban török kézbe került, de Zala vármegye, a Mura vidék, sőt Vas vármegye is veszélyben volt.

1586-ban a budai pasa már Ernő főhercegnek írt abban az ügyben, hogy a szigetvári török bég csak azokból a falvakból hurcolt el foglyokat, amelyek neki adófizetői voltak és „renitens” módon megtagadta a fizetést. A szigeti bég ezen rablásai már a Bánffy-birtokokat érintették Lendva környékén.

A Bánffy-uradalom déli részei pl. Lippa, Balatinc, Tornicsa, Alsólendva nem hódoltak a töröknek, míg északabbra Csesztreg és környéke viszont igen. Azonban ezek a faluk is felmondták a „hódolást” – ezt büntette tehát a szigeti bég, 1586-os rablása.

Később, 1639. december 14-én kelt levelében Bánffy Kristóf megírta gróf Esterházy Miklós nádornak egy nagy 1626-os – újabb – török rablásban elhurcolt emberek számát és nevét…

„Az elraboltakat név szerint tüntették fel, így bár a falusi családok pontos száma és egyes famíliák szerkezete, az együtt élők száma nem ismert – megbecsülhető, mit jelentett a török emberrablás a családok számára. Lippócban 17 olyan családfőt jegyeztek fel, akiknek hozzátartozóit, vagy őt magát vitték el a törökök. Ebből nyolc esetben csak a családfőt, vagy a fiát, leányát hurcolták el. Négy esetben két vagy három gyermeket, míg a többi ötben a családfő négy vagy több rokonát fűzték rabláncra.
Ez utóbbi esetekben jellemzően két-három gyermeket vittek el, valamint általában a feleséget, ritkábban az édesanyát, vagy a fiatalabb testvért. Elfogadva azt az általános érvet, miszerint öt fővel számolhatunk egy családot, Lippóc faluban lényegében öt család megszűnt, a családfő egyedül maradt, amíg a családtagokat a falu vissza nem váltotta – már ha tudta!
Belatincban 21 családot érintett a tragédia. Az esetek zömében – kilenc famíliából – csak egy gyermeket vittek el. Hat esetben két vagy három személyt raboltak el: gyermekeket, egy esetben családfőt, egy másik esetben szolgálót is. A maradék hat családból négy vagy több tag tűnt el: összesen 15 leány, 4 fiú, 3 feleség, egy öcs és egy szolgáló.

A felsorolt falvak közül Lippa és Csernolc bizonyult a legszerencsésebbnek. Lippáról az érintett hat család közül kettőből vittek el két-két fiút, négyből pedig csak egy-egy embert. Csernolcról egy családfőt, egy leány, egy unokát raboltak el, mindössze három család sérült ilyen módon, viszont két családfőt megöltek.
Végezetül pedig Bisztricéből 14 család hozzátartozóit rabolták el. Négy esetben csak egy, hat esetben pedig két vagy három személyt, de a hat családfő közül négynek elhurcolták a feleségét is! A további négy famíliából legalább négy-négy ember tűnt el. Valamennyi közül Magyar Mihályé járt, őt magát megölték, fiát, leányát, két öccsét, a sógort, feleségét, annak fiát, valamint a náluk lakó árvát elvitték a törökök.

1626-ban Palináról 6 főt hurcoltak el, Csernesolcról tízet, Lippócról negyvenhatot, Baletincról negyvennyolcat, Lippáról csak hatot, Csernolcról „csak” hármat, Bisztricéről pedig negyvennégyet. E hét falunak egy év alatt (1626) 166 lakóját rabolta el vagy ölte meg a török.

Illik Péter: Török dúlás a Dunántúlon. Török kártételek a nyugat-dunántúli hódoltsági peremvidéken a 17. század első felében. hn. én. 152-154.