Előadás a Bakics családról

„… amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a múlt”

Előadás a Bakics családról

Minden ember életében nagyon fontos, hogy tudja helyét a társadalomban, a családban és minden közösségben. Tudja, ki is Ő, honnan jött! Ha érdeklődünk családunk eredete iránt, megismerkedünk őseink tetteivel, életútjával, az a jelenlegi kapcsolatainknak is meghatározója, erősítője. Könyvtáros lévén mindig fontosnak tartottam a szellemi értékek felkutatását és közkinccsé tételét. A családfakutatás mellett, a nagyapámtól hallottak alapján kezdtem az információk gyűjtését. Szerencsémre nagyapám mindig is szeretett és tudott mesélni a múltról. Én, pedig mindig szerettem hallgatni ezeket a meséket és nézegetni a régi fényképeket. Mindig érdekelt, hogy kik láthatók a megbarnult képeken és milyen kapcsolatban vagyunk velük.

Büszke vagyok szerb gyökereimre, próbálok megőrizni, továbbvinni családomban minden általam ismert szerb hagyományt. Örömmel jöttem, hogy megosszam önökkel kutatásom információ morzsáit, melyekből mozaikszerűen rajzolódik ki a család történelmi szerepe.

Szűkebb pátriánk Mohács, fontos történelmi múlttal rendelkezik, neves történelmi személyiségekkel büszkélkedhet. Külön érdekesség, hogy egy család évszázadokon át meg tudta őrizni a szoros kapcsolatát a városhoz. Ez, pedig a BAKICS család, melynek én is tagja vagyok. Anyai nagyapám, Bakits Pál késes és köszörűs mester (Ő már a cirillről való átírási különbség miatt így írta a nevét, testvérei közül, pedig sokan TY-vel a végén) őrzi nevében is a törökverő ős emlékét.

Élete nagy részét Mohácson töltötte 1924-től 1983-ban bekövetkezett haláláig. A város megbecsült polgára, mindenki által ismert meghatározó személyisége volt. Kifogástalan munkája, jó üzleti érzéke, csodálatos kapcsolatteremtési képessége, emberszeretete, soknyelvűsége tette azzá.

A Bakics család címere

A családról Nagy Iván, Magyarország családairól írott, 1857-ben kiadott munkájában így ír.

„Diplomaticai hűséggel a család neve Bakych – vagy Bakyth –nak írandó. E család egy trácziai (rácz országi) nemes törzsből származott és szakadt át honunkba. A történelmi írások szerint II. Lajos király uralkodása alatt 1522-ben Tomori Pál serege Rácországban táborozott. A török iga alól menekülve hat testvér csatlakozott hozzájuk és jött át Magyarországra. Bakych Pál, Péter, Kelemen, Manó, Demeter és Mihály. Bátorságról és vitézségről egyaránt tanúságot tettek és jutalmul II. Lajos nemesi rangra emelte őket. Somogy megyében Lak nevű birtokot adományozta nekik, innen eredt „Laki” előnevük”.

A testvérek közül kétségkívül Pál a legfigyelemreméltóbb, legjelentősebb személy. Ki is volt Ő? Kalandor? Jelentős hadvezér? Kém? Hát talán mindegyik egy személyben. Nagyon jól kamatoztatta a szultáni udvarban megtudott információkat, a török kapcsolatait, a divánon kihallgatott titkokat. Életét harcok és csatározások kísérték végig. Harcolt a törökkel és az ellenlábas főurakkal a birtokokért egyaránt.

„Az öreg, félszemű Bakics Pál vajda előkelő, gazdag ember volt. Előkelősége és gazdagsága a magyar főurakéhoz nem hasonlítható, de odalenn Szerbiában senkinek eszébe sem jutott, ilyesféle összehasonlításokkal bíbelődni” (Ordas I.: Tomori büszke vezér 110 p.)

Előkelőségét annak köszönhette, hogy egyik őse, talán ükapja Lázár cár oldalán a rigómezei csatában esett el a jobbszárny vezéreként, ami rangot jelentett. A szerb uralkodók azonban nem osztogattak kutyabőröket. A későbbi Bakicsok ahol csak lehetett igyekeztek ártani a töröknek, mégpedig úgy, hogy saját magukat a lehető legkevésbé veszélyeztessék. Ehhez bizony sok ravaszság, ész, fondorlat kellett és néha bátorság. Eljött azonban az idő, hogy menekülniük kellett a törökök elől.

„1525 egyik decemberi napján kis lovascsapat kanyarodott a Dunához: élén Bakics Pál szerb vajda lovagolt, mellette testvérei, felesége, leánya vagy ötvenfőnyi kísérettel. A Dunát őrző török szolgálatban álló szerb sajkások csónakokat hoztak, kincsekkel teli zsákokkal rakják meg az egyiket, a többire Bakics és a kísérők szállnak.” Az utasok hamarosan baj nélkül átértek a túlpartra II. Lajos országába.

    Miért választotta ez a tekintélyes gazdag úr, a jó katona hírében álló vitéz Szulejmán szultán helyett a magyar korona szolgálatát? Tomori Pál vezér így próbálta megválaszolni ezt a kérdést:

„Pál vajda azzal szokta magyarázni szökését, hogy ő mindeddig is híven szolgálta a királyt, bizalmas híreket küldött hozzá a töröktől, de most a törökök rájöttek erre, úgyhogy életét félti tőlük. Pénzzé tette tehát minden értékes holmiját, idejött, hogy továbbra is szolgálja Őfelségét” – a valóság azonban más volt.

A vajda titkára és bizalmasa volt a nemrégen lefejezett Ferhád basának, akinek a kivégzése miatt a janicsárok fellázadtak Ibrahim basa nagyvezér ellen. Ezt a lázadást szította Bakics vajda. De Ibrahimot visszahelyezték méltóságába és állásába és árulással vádolta meg a vajdát. Mivel Ibrahim kezében volt az egész hatalom a török birodalomban, Pál megijedt és Magyarországra menekült.

Pál vajda birtokában maradt egy jókora pénzösszeg és ezüst a megölt Ferhád vagyonából is, amit így a menekülés miatt Ibrahimnak nem sikerült elvenni tőle.

Az átpártolt vajda fontos információkat bocsátott a magyar hadvezetés rendelkezésére. Ezek segítségével Tomori pontos képet kapott a törökök hadi készülődéseiről. Bakics hozta a hírt, hogy a szultán Magyarország ellen fog vonulni a Száva felé vivő úton és célja Buda elfoglalása lesz. Bakics megígérte, hogy további hírekkel látja el a magyarokat, hiszen szerb területen rokonai, szolgái éltek, akikkel kapcsolatot tudott tartani. Tomori örült ennek a szolgálatnak és kérte a királyt jutalmazza meg megfelelően új hívét. 1526 nyarán került erre sor Solymár vára, Bánhida mezőváros a már az előző fejezetben felsorolt Győr vámegyei javak adományozásával (Héderváry Ferenc javai). Ezzel indult a harc a Héderváryak és a Bakicsok között, Pál halála után 1549 végéig. I. Ferdinánd király Bakics Pált már 1528-ban megerősítette a frissen megszerzett szigetközi birtokaiban., aki elfogatta a Héderváryakat. Az a hír járta, hogy a szigetközi kastély falában aranyakat rejtettek el, Bakics Pál a rab Héderváry Györgyből próbálta kiszedni az igazságot.

 
HÉDERVÁR

Sedlmayr János rekonstrukciós rajza a várkastélyról (1989)

A szépséges épületet a középkori várral együtt Bakics Pál talán az aranyforintok, de inkább saját erejének fitogtatására és a Héderváryak megtörésére 1534 decemberében a földig leromboltatta, a kövekből Rárón emelt magának tornyot, valószínűleg lakótornyot. A vár tragikus sorsára emlékezik az 1706. évi urbárium egyik jegyzete is:

„Alapi Ferencz, ennek háza hele vagyon az Régi Héderváry urak vára helén, melljet, midőn legh először az idegén Rároj urak be szármoztak, ugy mint Bakics Péter és Bakics Pál, hatalmassul tőbül el hányották, edgyütt az Szigetj Hedervárj Urak kastélliával, kövébül a Rároj Kastél Tornyát csjnaltották.”

Bakics megtartotta ígéretét, Tomori a segítségével tájékoztatta a királyi udvart. A mohácsi csata előtti haditanácsban is meghallgatták véleményét. Ő javasolta, hogy a csatát ún. „szekérvárban” vívják meg, vagyis a sereget vegyék körül szekerekkel így a törökök nem tudják a magyar hadat bekeríteni. Sajnos azonban a szekérvár megszervezésére nem maradt idő, „Ennélfogva ezt is, mint annyi más dolgot, elmulasztották” – írta a csata krónikása Brodarics István. A csatában esett el az egyik Bakics testvér is.

A csata után az özvegy Mária királyné és Szapolyai János erdélyi vajda is fontosnak tartotta Bakics Pál megnyerését, de ő Szapolyai oldalára állt. Elfoglalta Székesfehérvárt, ahol így országgyűlést tudtak tartani, amelyen az erdélyi vajdát Magyarország királyává választották. Amikor Habsburg Ferdinánd hadat indított a magyar trónért Bakics is János király seregében küzdött. 1527-ben a tokaji vereség után változtatott pártot, ezúttal véglegesen, mert Ferdinándot később sem hagyta el. Ez az esemény avval magyarázható Bakics esetében, érthető, hogy a törökkel szövetkező Szapolyai hívei közé ő, a szultánt elhagyó főúr, később sem akart tartozni. Ezen túl Ferdinánd seregében mutatta meg katonai erényeit, több csatában jeleskedett. Az 1527. december végi Keresztes mezőváros melletti csatában a lovát is kilőtték alóla, mégis győzött. Ferdinánd hadvezére Katzianer igen megkedvelte és hangoztatta, hogy Bakics Pál megbízhatóbb, mint a magyar főurak.

1529. évi török hadjáratról már januárban értesítést kapott. Azt is az ő jelentéseiből tudták meg, hogy a szultán célja Bécs elfoglalása. Amikor a török sereg átkelt a Dráván, Bakics csapata állandóan a közelében volt, nyugtalanította és időnként foglyokat ejtett. Ugyanilyen szerepe volt a szultán 1532. évi jelentéseiből tudták meg, hogy a szultán célja Bécs elfoglalása. Amikor a török sereg átkelt a Dráván, Bakics csapata állandóan a közelében volt, nyugtalanította és időnként foglyokat ejtett. Ugyanilyen szerepe volt a szultán 1532. évi hadjárata idején is. Ferdinánd nem volt hálátlan, koronázása után a Somogy megyei Lak birtokait adományozta a törökverőnek és megerősítette a II. Lajostól kapott javaiban is. Ekkor kerültek birtokaiba a már említett Héderváry javak is. A török hadjáratok és a belső harcok miatt felborult rendű országban nemcsak az adományokkal gyarapította hatalmát, hanem mint akkor sokan mások, erőszakkal is, pl. prédának kínálkoztak az egyházi birtokok, így rátette kezét a pécsi püspökség és a szentmártoni (pannonhalmi) apátság javaira is és nem voltak biztonságban a kisebb világi birtokok sem.

A Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd királyok hívei között kitört áldatlan belháborúban ez utóbbi pártján lévő Bakics Pál szerezte meg Máré várát is.Az 1530-as években a reneszánsz ízlésvilágnak megfelelően alakíttatta át lakóépületeit. A hadászati elveknek megfelelő átépítésére nem volt elegendő pénze urának, így csak egy kisebb méretű rondellával bővítették ki védőműveit, az itt elhelyezett ágyúkkal pusztító tűz alá tudták venni a helyőrség tagjai a meredek hegyoldalon rohamra készülő ellenséget.
A Márévárat Bakics címer díszíti, a reneszánsz ajtó felett felirat:

„Fegyverrel és vitézséggel szereztük ezt a várat”

 
MÁRÉ VÁRA

A vajda nem éppen törvényes cselekedetei ellen nem igen tudtak védekezni, szolgálataira, információira ezután is szüksége volt a királynak. A királlyal tehát jó kapcsolatban maradt Bakics, de a dunántúli Habsburg –párti előkelőségekkel kapcsolatban már ez nem mondható el.

A kezdeti jó viszony Török Bálinttal, Pekry Lajossal a két hasonló kapitánnyal hamarosan megromlott. Ennek egyik oka, hogy Pápa vára Bakicsnak és Töröknek is megtetszett, a király 1535-ben Török Bálintnak adta. Bakics számára a visszavágás ideje 1536-ban jött el, amikor Török Bálint János királyhoz pártolt. A kortársakat megdöbbentő akcióra szánta magát. Ferdinánd hívét Lobkovitz Poppel Lászlót küldte Bakicshoz tárgyalni. S Bakics Ferdinándhoz írt leveléből sejthetjük miről is tárgyaltak akkor. Megköszöni, hogy „az” a személy az ő kezébe kerül. Szolgálatáért megkapja Újlak várát. A király válaszában megengedi: ha „azt” a személyt élve nem foghatja el, tegye ártalmatlanná. Így szövődött a Török Bálint elleni merénylet terve, leírását Martonfalvay Imre, a Török család belső embere hagyta ránk.

Bálint úr Keszthelyről Somogyvárra „megyen volt kocsikon, nem sokan volt(ak) Lak várához (Bakics birtoka) nem messze, tehát egy harasztból gy hamar egyvolt(ak) Lak várához (Bakics birtoka) nem messze, tehát egy harasztból Dely Pál, Bereczk deák és Rácz Mikola sokan az kocsikon ütöttek, Dely Pál az én uramnak kissinbe hogy fejébe nem vágta a csákányt az uraim kocsikról azmi kevesen voltak, leszökdöstek: ott volt Nagy Sigmond is az én urammal, aki azelőtt Bakics Pál szolgája volt. Nabeverik az kocsikat, semmit Isten segítségéből nékik nem árthatának, elváltak aztán egymástól.”

Az orvtámadás tehát nem sikerült. Várható volt, hogy a magyar főúr előbb-utóbb elégtételt vesz majd. A dunántúli főurak, pedig nem siettek Bakics segítségére. Egyrészt elítélték a merényletet, másrészt a Dunántúlon ekkor a Szapolyai –párt volt az úr. Bakics magára maradt, csak a megvert Kápolnay maradék katonasága és egy-két úr támogatta, összesen vagy hatszáz katonával. Ezzel szemben Töröknek jó ötezer vitéze állt felfegyverkezve. Pál úr sorra vesztette el birtokait nem maradt más választása, párbajra hívta ki a nála jóval fiatalabb Törököt, Győrbe „Ott – kétség nélkül – Isten az igazságost nem hagyja el, téged mint igazság nélkülit le akarlak szúrni...” – írta. A kihívott fél azonban kitért a kihívás elől és tovább prédálta ellenfele birtokait. 1537 elején már bevette Lak várát is. Bakics Szombathelyen húzódott meg, onnan küldött segélyhívó embereket a haditanácsnak. De Ferdinánd csak az ősz elejére tudott sereget állítani a Dunántúl visszavételére. Bakics Pál azonban nem ebben a seregben harcolt, a Katzianer vezette hadhoz csatlakozott, amely a törökök elleni hadjáratra készült. 1537. augusztus 18-án indult el Szombathelyről. Családját a király oltalmába ajánlotta. Ferdinánd biztosította hű katonáját jóindulatáról és érdemei elismeréséül szerb deszpotának nevezte ki. Ez az intézkedés korábban nagyon hasznos lett volna, hiszen sok török uralom alatt élő szerb csatlakozott volna hozzájuk, de most már hatástalan maradt a cím.

A sereg Szlavóniában gyülekezett, vagy huszonnégyezer katona Pekry Lajos és Bakics Pál vezérlete alatt. Kezdetben a hadjárat jól indult, a törökök nem mertek csatába bocsátkozni. Sajnos Katzianer seregei túl lassan haladtak előre, így a törököknek volt idejük bevárni az erősítést.

Bakicsékat a megerősített Eszék vára állította meg. Ekkor derült ki, hogy nincsenek ostromágyúik és rohamosan fogyott az élelem. Kezdődtek az őszi esőzések és a gyengén táplált katonák közt járvány tört ki. A vezér néhány nap után elrendelte ugyan a visszavonulást, de a feneketlen sárban ez is nagy nehézségekbe ütközött, ráadásul a törökök állandóan zaklatták a hátrálókat.

A támadókat maga Bakics akarta feltartóztatni, de az összecsapásban, a túlerőben levő ellenség kerekedett felül s a hős vitéz életét vesztette „fejetlen fekszik elöttetek...”. Fejét a szultánnak küldték. Bakics Pált mindenki meggyászolta, akinek fontos volt a törökök elleni harc ügye.

Kiváló kortársa, a humanista költő Oláh Miklós gyászdallal emlékezett meg róla. Néhány nappal a vajda halála után az egész Katzianer vezette keresztény sereg megsemmisült.

Bakics Kelemen  Török Bálint hadnagya volt. 1527-ben Fekete János ölte meg.

Péter, a győri püspökséghez tartozó szombathelyi vár ura volt. 1542-ben az országgyűlés sürgette a királyt, hogy elégítse ki Pétert, és a vár kerüljön vissza a püspökség kezére. (1542. 48. törv. cz.) 1544-ben Fedinánd levelében a szintén Szombathelyhez tartozó németújvári tized helyett évi 200 forintot ígért Péternek, de ő nem akarta engedni a javakat hiába kötelezte arra a Pozsonyban, 1543-ban kelt királyi ítélet. 1547-ben még a szigetközi javakat is igyekezett megszerezni magának és testvérének Pálnak és Pál lánygyermekeinek. Ebben az évben harcolt a smalkaldi hadban, s Nyári Ferenc betegsége után ő vezényelte a sereget. Vitézül jeleskedett és elfogta Fridrik szász herceget. Prága ellen is eredményesen harcolt, elfoglalta. 1552-ben jelen volt Szeged visszafoglalásánál 1543-ban kelt királyi ítélet. 1547-ben még a szigetközi javakat is igyekezett megszerezni magának és testvérének Pálnak és Pál lánygyermekeinek. Ebben az évben harcolt a smalkaldi hadban, s Nyári Ferenc betegsége után ő vezényelte a sereget. Vitézül jeleskedett és elfogta Fridrik szász herceget. Prága ellen is eredményesen harcolt, elfoglalta. 1552-ben jelen volt Szeged visszafoglalásánál Nemeslelkűségét igazolta, hogy 1561-ben Kis–Baráthi elpusztult falvára hat évi adó elengedést eszközölt ki a betelepülőkre nézve.

A családfán láthatók közül II. Pál 1597-ben a hadi kiadások megvizsgálására volt kinevezve.
Testvérének II. Mihálynak a fia II. Péter az által vált híressé, hogy Révay Ferenc feleségét, Forgách Zsuzsannát „Holics várából éjnek idején intézett megrohanás által elrabolta és nejéül megtartá. E végett hosszas országgyűlési pörlekedések folytak, jellemzéseül azon kornak csekély eredménnyel”.

A szöktetés valójában azért történt, mert a férj kegyetlenül, durván bánt az asszonnyal s a lovagias Bakics segítségére sietett. Nem engedte többé bántani és köztük nagy szerelem szövődött. A családfán kívül is találunk még Bakicsokat a történelem folyamán. Bakics Mátyás 1565-ben Kruppa várát védte hősiesen Szokolovics Musztafa bosnyák basa ellen. Sajnos lőszerei elfogytak, a segítségül hívott Auersperg seregei késtek így a török a várat elfoglalta s az őrséget Bakics Mátyással együtt „kardra hányatta” (Perhő Gerg. Kronikája).

A múlt század elején 1715-ben Bakics Péter szerémi, 1723-ban pedig bosnyák püspök, Bakics Antal pedig (Laki előnévvel) 1727-ben  nyitrai kanonok volt.

Mécs Imréné Faludi Mária Magdolna (könyvtáros-mohácsi lakos)

Az előadás írott nyagát mellékletként csatoltam az íráshoz. Érdemes végignézni a fényképeket és a családfát.