Fortunatus Imre: szélhámos vagy pénzügyi zseni?

Fortunatus Imre: szélhámos vagy pénzügyi zseni?

Egy júniusi hajnalon, 1526-ban, a budai zsidó negyed védői már nem tudták tovább tartani állásaikat. A városi csőcselék, amely órák óta ostromolta őket, most benyomult és törve-zúzva végigrabolta a házakat. Egy szemtanú szerint a dúlás „Trója pusztítása volt, mindent kifosztottak, nem hagytak ott egyetlen ablakzárt sem”. Csakhamar megérkeztek az erdélyi vajda csapatai és helyreállították a rendet. Bár a zsidókat a 14. században egyszer már kiűzték Budáról, a középkorban errefelé ritka volt az antiszemita erőszak. Most, néhány héttel a mohácsi csata előtt, egy különös sorsú zsidó, Szerencsés Imre miatt zúdult pogrom a budai zsidókra.

 Ben Efráimból Fortunatus

Selómó ben Efráim, a későbbi Szerencsés Imre, az Ibériai félszigetről menekült Magyarországra, miután 1492-ben a zsidókat kiűzték Spanyolországból. Budán a Zsidó utcában telepedett meg és felvette a magyar Etil (Attila) nevet. Pénzügyi pályára lépett és II. Lajos király (1516-1526) alkincstárnoka lett. Hamarosan áttért a keresztény hitre. Karrierje szempontjából ez logikus lépésnek tűnt, hiszen pár évtizeddel korábban Mátyás király kincstartója, Ernuszt János is vallásváltó zsidó volt. A kitérési aktus komoly esemény lehetett: a keresztapaságot Perényi Imre nádor, az ország második embere vállalta. Selómó ben Efráim őutána kapta az Imre nevet, amelyhez a Szerencsés (Fortunatus) vezetéknevet illesztette.

Szerencsés (Fortunatus) Imre

A zsidók Spanyolországból való kiűzését elrendelő királyi határozat (1492)

A középkori Buda látképe egy 1493-as ábrázoláson

II. Lajos magyar király

Werbőczy István

A pletykák szerint azonban a döntés hátterében nem az ambíció, hanem a szerelem állt. Viszonyt kezdett egy keresztény, német patrícius asszonnyal, Held Annával, márpedig ez a korszak törvényei szerint komoly büntetéssel, tűzhalállal fenyegette mindkettőjüket. Fortunatus a máglya helyett a keresztvizet választotta, és kedvesét feleségül vette.

Akárcsak más, kényszerből kikeresztelkedett zsidók, Szerencsés Imre sem szakította meg a kapcsolatot a zsidósággal. Bár saját családja az ősi vallás elhagyása miatt megtagadta, bizalmas feljegyzéseit továbbra is héberül vezette, és a szombatot is megtartotta. Befolyására jellemző, hogy egy alkalommal megmentette a budai zsidókat a vérvádtól azzal, hogy bebizonyította: koholt vádakkal próbálják befeketíteni őket. Máskor politikai összeköttetéseit vetette latba azért, hogy kegyelmet szerezzen halálra ítélt zsidók számára. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy a rabbik kihirdették: senki se merje Szerencsést hitehagyottnak nevezni. Fortunatus ellentmondásos működése mégis veszedelmet hozott a budai zsidó közösségre.

 
A pogrom

Származása, karrierje sokaknak szúrta a szemét. Ellenségei rendre azzal vádolták, hogy miatta jut kevés pénz a törökellenes háborúhoz. Az ő rovására írták, hogy a magyar sereg 1521-ben késve érkezett Nándorfehérvár alá, így a kulcsfontosságú város török kézre került. Az 1521-es pénzrontást (azaz csökkentett értékű pénz kibocsátását) ő ajánlotta az uralkodónak. A lépés bevételt hozott a kongó államkincstárnak, de Szerencsést rendkívül népszerűtlenné tette. Egyik legfőbb ellensége, Werbőczy István királyi személynök (azaz a király helyettesítésével megbízott nemes) az 1524. szeptemberi pesti országgyűlésen elérkezettnek látta az időt, hogy leszámoljon vele. Beszédében nekirontott az alkincstárnoknak, megvetően félzsidónak nevezte, és felszólította a nemeseket, hogy távolítsák el „ezt a viperát”.

Fortunatus ekkor még elkerülte a kegyvesztést, de 1525 májusában a gyenge Lajos király engedett a nemesek nyomásának és elrendelte letartóztatását. Két hét múlva azonban kivásárolta magát a rabságból és fittyet hányva a robbanásveszélyes helyzetre, budai házában nagy mulatságot rendezett kiszabadulása örömére. A felháborodott nemesek erre kíséretükkel megostromolták az épületet, ahonnan Szerencsés éppen csak el tudott menekülni. Fényűző házát kifosztották, a krónikák szerint a bort kádakban hordták fel a pincéből.  Az indulatok azonban még ezzel sem csillapodtak le, és a Fortunatusszal szembeni gyűlölet a budai zsidóság ellen fordult. A hamarosan kitörő antiszemita pogrom során a csőcselék szabályosan megostromolta a budai zsidónegyedet. Az őrséget több órás küzdelemben legyőzték, a házakat kifosztották, tort ült az erőszak. A budai zsidónegyed 1526 júniusában megsemmisült.

 
Ismét a csúcson

Fortunatus szorult helyzetéből előre menekült. Belevetette magát a politikába. Hamarosan szövetséget kötött a befolyásos Szapolyai János erdélyi vajda mögött tömörülő csoporttal. Sőt, még korábbi ádáz ellenségével, Werbőczyvel is sikerült békét kötnie. Mindebben nagy szerepe volt annak, hogy miközben Szulejmán szultán megindult Magyarország ellen, az ország pénzügyei katasztrofális helyzetben voltak. Márpedig Fortunatus gazdasági képességeit senki sem vonta kétségbe, így most tőle várták, hogy megtölti a kincstárat. Végül előteremtette a pénzt ahhoz, hogy a mohácsi csatamezőn a magyar sereg egyáltalán fel tudjon sorakozni a törökökkel szemben. A katasztrofális vereséget azonban már nem érte meg: néhány nappal a mohácsi ütközet előtt megbetegedett és meghalt. Halálos ágyán visszatért a zsidó hitre.

forrás