II. Lajos apja - II. Ulászló ("Dobzse László")

1516. március 13-án hunyt el II. Ulászló, "Dobzse László", magyar és cseh király. A trónon tízesztendős fia, II.Lajos követte, aki a mohácsi csatánál vesztette életét.

Mátyás halála után, 1490-ben a magyar főnemesek nagy része Ulászlót kívánta látni a magyar trónon Mátyás fia, Corvin János herceg és a Habsburgok helyett. Ennek oka a várható cseh-lengyel szövetség mellett elsősorban Ulászló gyenge jelleme volt, mely királyként valóban jellemezte, hiszen gyenge akaratú, kevés tehetséggel megáldott uralkodónak tartották.

II. Ulászló és gyermekei

Kortársai szerény képességeit a rendszeres „ökör” jelzővel nyomatékosították. Hamar ráragadt a „Dobzse” (lengyelül „Jól van!”) gúnynév is, hiszen kegyencei bármit kérhettek tőle, ő azt válaszolta: dobzse.

A magyar főurak természetesen nem bízták a véletlenre a választást: koronázási feltételként feleségül kellett vennie (Mátyás) király köztudottan meddő özvegyét, Aragóniai Beatrixot (tőle csak 1500-ban sikerült elválnia), el kellett törölnie Mátyás újításait, köztük a hadiadót; vissza kellett helyeznie a nemeseket az ősi jogaikba, valamint el kellett fogadnia, hogy a fontosabb ügyekben a királyi tanácsnak van fenntartva a döntés joga.

II. Ulászló pénze

II. Ulászló uralkodásának legfőbb jellemvonása a gyenge királyi hatalom volt. A központi kormányzat szétesett, Mátyás reformjainak nagy része megsemmisült, pénz híján szélnek eresztették a „fekete sereget”. Általánossá vált a bárók és a köznemesek közötti küzdelem, de rosszabbodott a parasztság és a korábban fejlődésnek indult mezővárosok helyzete is a rájuk erőszakolt jobbágyi kilenced miatt.

forrás