II. Lajos halálának változatai

1.

Brodarics István leírása alapján:

"A szabályos ütközet másfél órán keresztül tartott. Abban a vizenyős mélységben is jó néhányan pusztultak el, mert később ott, Mohács fölött fél mérföldnyireegy falucska alatt, melyet Cselének nevezünk és amely környék akkor a Duna áradása miatt a szokásosnál több víz állt, egy meredélyes szakadékban találták meg a király testét, akiről némelyek azt mondtak, hogy maga is amott esett el, itt fulladt vízba lovastul úgy, ahogy volt, fegyverben..."

"A küzdelem pontosan egy és fél óráig tartott. A mocsár is nem egy embert nyelt el mély örvényeiben, sokan azt mondták, hogy a király is ott pusztult el. Azonban később egy meredek part hasadékában lelték meg Mohács fölött, fél mérföldnyire a Csele nevű falu alatt. Ezen a helyen akkor a Duna áradása miatt a szokottnál magasabban állott a víz: itt fulladt bele a vízbe lovávalegyütt úgy, hogy fel volt fegyverezve. Mások is vesztek el itt, valamivel arrébb találták meg kamarásainak, Trepka Andrásnak és Aczél Istvánnak holttestét."

2.

Antonio Giovanni da Burgio pápai nuncius leírása:

"menekülés közben elérték a Duna egyik ágacskáját, de amikor át akartak kelni, a király lova megbokrosodott, felágaskodott a vízben, őfelsége pedig, kinek nehéz volt már a páncél, s fáradt is volt, leesett ée belefulladt a patakba."

3.

Ismeretlen forrás:

"A futásnál a király egy patak átugrásakor lováról hátrafelé lebukott s a vízbe fulladt; ez idő óta a királyt többé senki se látta."

4.

Ismeretlen forrás:

"A szétbomlott hadsereg magával ragadta az övéi által rosszul őrzött királyt, aki mindenki várakozása ellenére beleugratott egy tóba, amit a Duna kiöntése alkotott. És most nem voltak, akik a szentséges királyt megszabadítsák fegyverétől, alámerült a vízbe, és a tó elnyelte (...)

Aztán pedig, október havában végre megtalálták, sok honpolgár jelenlétében Székesfehérvárott adtak át a földnek, ahol őseinyugszanak eltemetve."

5.

Szerémi György leírása:

"A szégyen tüze égetvén hitvány lelkét, lovastul, fegyverestül a vízbe ugrott s azok számát szaporította, akik elestek vagy vízbe fúltak."

6.

Török naplók feljegyzései:

"Magáról a királyról nem lehet tudni, hogy meghalt-e vagy életben van (...) a király mikor már beleesett a vereség hálójába, az esthomály védelme alatt kiszabadult belőle és elfutott. Nyomtalanul eltűntnek nyilvánították."

7.

Török forrás:

"A szerájban őrzik Lajos magyar király fejét is, egy Indiából hozott fekete fadobozban, mely olyan illatos, mint a balzsam. A fej gyapottal és balzsammal tartósítva fekszik."

8.

Velencei kém:

Kinyilvánítja, hogy Lajost a barátai ölték meg

9.

Fazio di Savoia velencei kém:

"... a király egy mocsáron átlovagolva süllyedt el benne és segítségért kiáltott. Kisérői lovat cseréltek alatta, de azzal is megrekedtek a mocsárban. Ismét segíteni próbáltak rajta, de a mikor levették róla a sisakot, meghalt. Nem tudni bizonyosan, hogy a sebe ölte meg, vagy a félelem, vagy a kétségbeesés."

10.

Ismeretlen szerző horvát nyelvű költeményében Lajos király panaszénekét írta meg:

"a menekülő király úgy érezte, hogy rövidesen meghal, s kérte a lovát, hogy vigye haza. A ló vágtatott vele, s egy nagy mocsárhoz érkeztek. A török üldözte, s Lajos hiába kérte az eget és földet, sehol sem tudott elrejtőzni. Megátkozta a keresztényuralkodókat, akik segítség helyett inkább Itáliában pusztították egymást, aztán beleugratott egy mocsárba, ahol lova süllyedni kezdett, majd pajzsára ülve próbált menekülni. De hamarosan elfáradt, s belefulladt a mocsárba."

11.

Egy a csatából menekült bécsi zsoldos gyanúját már 1526. szeptember 13-án újságformában kinyomtatták és terjesztették:

"De senki sem tudja, mi lett vele. Azt hiszem, hogy néhány magyar megölte és elrejtette, mert a török nem találta meg."

12.

Tatai Miklós (állítólag királyi káplán volt) (20 évvel később került papírra)

"Lajos királyt ...  Szepesi (Szapolyai) György s vele Tomori Pál, aki bécsi érsek volt, a (csatavégén) maga közé vette. Békésen vezették a Csele mocsáron át, s elvitték Szekcső faluba, a plébános házába... Tomori Pál elment szállására szolganépeivel, lámpásokkal. Azután pedig Szapolyai György mondta Lajos királynak: Te táncos király, Te parázna király! Te igazságtalan király! Elvesztetted Magyarországot, s a mi atyai jogunkat Ujlaki Lőrinc herceg összes birtokaira. Megragadta a királyt dühösen a hajánál, s mindjárt jobb oldalába három helyen beledöfött a háromélű cseh karddal. Hogy ezt hallotta a bécsi érsek, felkelt, s tombolva rohant csapatával Szepesi György ellen, s ő viszont őt ölte meg. Hogy ezt meghallotta György hadnagya, mivel a nagyobb rész György-párti volt, viszont az érseket ölték meg. "

Tatai végül azt is állítja, hogy a székesfehérvári ravatalozáskor látta a három sebet a holttesten. Szavahihatőségét azonban - többek között - kissé beárnyékolja az a tény, hogy stílusa a megszólalásig egyezik Szerémivel, akinek munkájához csatolva maradt ránk vallomása. Sőt Szerémi a maga szövegében majdnem szóról szóra követi a Tatai neve alatt ránk maradt szöveget. lajos király haláláról azonban Szerémi "másféle" adattal is szolgál. Azt állítja: ő már 1528-ban, Lengyelországban hallotta egy paptól, hogy II. Lajost Szapolyai György ölette meg. Másutt arról is ír, hogy 1540-ben egy Mohácsról menekült magyar katona is megvallotta neki: a király gyilkosság áldozata lett.

13.

Burgio báró, pápai követ:

Az is gyanúra adhat okot, hogy a királyné környezetében is furcsa hírek kaptak lábra már 1526. szeptember elején. Burgio báró, pápai követ, elküldte jelentését Rómába Czettrich beszámolójáról, siet hozzáfűzni: " Mégis sokan vannak, akik azt mondják, hogy a király túljutott azon a helyen, ahol mások szerint ez az eset történt."

14.

Legendák:

- a király egy tóban fulladt meg és a fejét levágták

- megfulladt egy mocsárban

- megsebesült, s menekülés közben mocsárba fulladt, egy hét múlva találták meg a holttestét, levágott fejjel

- sértetlenül került ki a csatából, ám lova súlyosan megsebesült, menekülés közben át akart ugratni a Duna egyik ágán, ám lovával együtt a vízbebukott és belefulladt, vagy nyomtalanul eltűnt

- Lajosnak sikerült elmenekülnie a csatából. Levette királyi ruháját, éjszakáig a holttestek közé feküdt, s hű szakácsa segítségével egy megölt török ruhájába öltözve Dunaszekcsőre sietett. A kastélyban már várták a főurak, akik az odaérkező királyt meggyilkolták, a török ruháját lehúzták és visszaöltöztették királyi gúnyájába. Utána egy lóra kötözték a holttestet, majd még azon az éjjel a Csele-patakba dobták.

- Marco Antonia Pigafetta históriája: A menekülő király egy vékonyfahídon szeretett volna átlovagolni, de az tele volt kocsikkal és emberekkel, így, hogy megelőzze őket, át akart ugratni a mocsáron, de lovával együtt belebukott.

forrás: Lévai-Potó: Elátkozott királyaink