II. Lajos holtteste

Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása (részlet)

... a halott király megtalálásásnak körülményei:

" "Ez itten a király őfelsége, az én mindig legkegyelmesebb uram holtteste, ez egészen bizonyos" s térdre borulva , sírva megcsókolta. Minthogy így felismertük, kiástuk a testet, először fejét, aztán arcát lemostuk és egész pontosan felismertük azokról a jegyekről, melyek őfelsége fogain voltak.

Egy gyékény is volt velünk, ezt szétgöngyölítettük, s a felség testét ráfektettük és tiszta vízzel egész tisztára mostuk. Nem akarok hízelegni, de főtisztelendő uraságod, kegyeskedjék elhinni nekem, hogy sohasem láttam emberi holttestet, mely ennyire épen megmaradt volna - holott a halál és a megtalálás között három hónap telt el - ennyire ne lett volna undorító és ijesztő. Mert nem volt a felség testének legkisebb része sen feloszlóban, s nem volt rajta semmiféle seb, még tűszúrásnyi sem, csak egy egészen kicsike az ajkán. Ezután a jó isten segedelmével útra keltünk..." 

Lévai-Potó: Elátkozott királyaink

Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása

A magyar király eltűnése elsőként a török szultánnak okozta a legnagyobb fejtörést, ugyanis sokan igyekeztek teljesíteni a szultán kívánságát: lóhalálában indultak megkeresni a még élőnek hitt királyt. Szulejmán szövetséget kíván Magyarországgal kötni, amiért cserébe védelmét ajánlja minden ellenségével szemben, s ezért "nem kér többet, csak a Dráva és Száva közötti területet." (...)

Magyarország királyának, II. Lajosnak nyoma veszett a mohácsi ütközetben. Miután nem tudható, hogy éle az uralkodó, nem vehető biztosra, hogy a király életét vesztette. Vagyis amíg nem kerül elő a király holtteste, addig azt kell feltételezni, hogy életben és ha életben van, akkor nem lehet új királyt választani. Rendkívül lesújtó hír volt ez Szapolyai János számára, mely körülmény elodázta a trón elfoglalását.

Budán a sok rémhírterjesztő között egyetlen ember volt: Ulrich Czettrich királyi kamarás, aki állítólag saját szemével látta, amint a mocsárba veszett az uralkodó. Ily módon akikor a török végre kivonult az országból, egyre kényelmetlenebbé vált  a kérdés: elképzelhető-e, hogy a király mégis él?  De hol rejtőzködik, kik adnak neki menedéket? A királyné ekkor utasította Czettrichet: haladéktalanul menjen Mohácsra és keresse meg férje holttestét!

A felderítőcsapat október közepén érkezett meg és Czettrich "jó emlékezőtehetségének" köszönhetően hamarosan meg is találták a helybéli parasztok által ideiglenes sírba eltemettt királyt. (...)

Nagyon érdekes momentuma a történetnek, hogy Czettrich pontosan tudta, hol nyugszik Lajos: "még oda sem értünk, már Czettrich ujjával mutatta meg azt a helyet.... Kiástuk a testet..."

Majd Székesfehérvárra indultak a holttesttel:

"Mindőn Székesfehérvár elé értünk (zárja be jelentését Sárffy) Czettrich előre lovagolt, s a városi bírónak és a töbi rendnek előadta, kit hozunk, s erre ezek, mint illett, az egész papsággal együtt ünnepi menetben kijöttek a városból a király koporsója elé. Végül a felség holttestét bevittük a városba, s a prépostság házában egy pajzsra kiterítettük nagy tisztelettel. Felnyitotuk ezután a koporsót, s megmutattuk a város bírájának... Horváth Mártonnak, majd átadtuk neki megőrzés végett."

... a szultán és a királyné után egy harmadik hatalmasság is kerestetni kezdte II. Lajost, ez a személy nem volt más, mint Szapolyai János erdélyi vajda, aki az ország legnagyobb földbirtokosaként (s egyben a legtekintélyesebb pulitikusaként) eltökélte, hogy kísérletet tesz a trón megszerzésére. Ekként tehát Czibak Imre és Mesztegnyő Szerecsen János tekintélyes nemes urakat megbízta a király holttestének megkeresésével.

Lévai-Potó: Királygyilkosságok a magyar történelemben