Keresztény fölény

Keresztény fölény

Így a század második felében a magyarországi fronton a keresztények már érezhető erőfölénybe kerültek a törökökkel szemben és ezt a kortársak is érezték. Az 1577. évi bécsi haditanácskozáson is megfogalmazódott a felismerés: ’… ez idő szerint a kézi lőfegyver a legfőbb előnye Felséged hadi népének ezen ellenséggel (azaz a törökkel) szemben.’ Giorgio Basta 1606-ban Velencében kiadott, s nagy részt magyarországi tapasztalatait tükröző munkájában pedig már azt is megállapíthatta, hogy az európai seregek muskétáinak lőtávolsága jobb, mint a janicsárpuskáké.

Az oszmán sereget az első keserű tapasztalatok a tizenöt éves háború idején éppen Magyarországon érték. Az itt harcoló magyar és német puskások tűzereje felülmúlta az oszmánokét. A mezőkeresztesi csata egy török résztvevője így panaszkodott: ’Mostanában az ellenség felülkerekedett némely (újonnan) feltalált harci eszköz használatában. Puskákat és ágyúkat, azaz számtalan fajta puskát és ágyút találtak fel, amelyeket fölös számban használnak. A mi katonáink azonban az efféle fegyvereket elmulasztják használni, és még a rég használt fegyverek használatát is elhanyagolják.’

1603 májusában a nagyvezír aggodalommal írt a szultánnak a keresztények nyomasztó fölényéről: ’Mivel az átkozottak katonáinak java gyalogos és puskás, az iszlám katonáinak zöme viszont lovas, kevés közte a gyalogos, s más, puskához szokott mester pedig alig van, ezért az összecsapások idején és várostromnál komoly nehézségeket kell elviselni.’

Az oszmánok között olyan nagy volt a hiány gyalogos puskásokban, hogy még Raguzától is kértek. A nagy ínségben kapóra jött, hogy a zsoldfizetés elmaradása miatt a Pápa várát őrző vallon zsoldosok 1600 májusában fellázadtak, és felajánlották szolgálataikat a szultánnak. Mivel a császáriak időközben ostromgyűrűt vontak a vár köré, a lázadóknak végül csak kisebb része jutott át a török kezén lévő Székesfehérvárra. Az oszmán zsoldba állott vallonok első jelentősebb feladatukat Kanizsa ostrománál kapták. A törökök négyszer annyi zsoldot adtak nekik, mint amennyit korábban a császártól kaptak. Bármennyire is nagy szükség volt is az oszmán seregben a puskás gyalogosokra, nem tudunk arról, hogy a háború ideje alatt az önként átállt vallon puskásokon kívül a Porta más európai katonákat is zsoldjába fogadott, vagy erre kifejezetten törekedett volna. Ez alighanem túlságosan radikális eltérés lett volna a korábbi gyakorlattól.