Mátyás király második felesége

Aragóniai Beatrix magyar királyné

Aragóniai Beatrix (Nápoly, 1457. november 14. – Nápoly, 1508. szeptember 23.), kétszeres magyar királyné, Hunyadi Mátyás magyar király első feleségeként (1476–1490) és II. Ulászló második feleségeként (1490–1500).

Család:

I. Ferdinánd (olaszosan Ferrante) nápolyi király és Chiaromontei Izabella másodszülött leánya.

Testvérei:
Alfonz (1448. november 4. – 1495. december 18.), később II. Alfonz néven Nápoly királya, felesége Sforza Hippolita Mária, égyasa Truzia Gazzela volt, hitvesétől három gyermeke született (Ferdinánd, Izabella és Péter), ágyasa pedig egy leányt (Sancia) és egy fiút (Alfonz) szült neki.

Eleonóra (1450. június 22. – 1493. október 11.), kétszer is férjhez ment, először Massimiliano Sforza-hoz, utána pedig Este-i Herkules-hez ment nőül, második hitvesétől két leánya született, Izabella és Beatrix és négy fia, Alfonz, Ferrante, Hipolit és Zsigmond.

Frigyes (1452. április 19. – 1504. november 9.), Nápoly Trastámara-házi utolsó uralkodója IV. Frigyes néven, kétszer házasodott meg, első hitvese Savoyai Anna lett, aki egy leányt (Sarolta) szült neki, második felesége pedig Balzo Izabella volt, aki öt gyermekkel (Ferdinánd, Júlia, Alfonz, Izabella és Cézár) ajándékozta meg férjét.

János (1456. június 25. – 1485. október 17.), később bíboros vált belőle.

Ferenc (1461. december 16. – 1486. október 26.), Sant Angelo hercege.

I. Mátyás uralkodása közben:

1474. szeptember 5-én jegyezte el a 14 évvel idősebb Mátyás, aki akkor már 10 éve özvegy volt. A házasságot képviselő útján Nápolyban 1476. szeptember 15-én, majd Budán 1476. december 22-én kötötték meg. (Állítólag az ara nem érintetlenül ment a házasságba, ugyanis a hirtelen haragú hercegnőnek tartott Beatrix úgy tűnik gyilkosságot követett el, még mielőtt Mátyás felesége lett volna: megfojtotta szeretőjét, egy nápolyi fiatal udvaroncot.)

Mátyásra nagy befolyást gyakorolt, különösen a fényes udvartartás kiépítésében, a humanisták támogatásában volt nagy szerepe, ugyanakkor Mátyásnak magyar környezetétől való elszigetelésében is. Diomede Caraffa, Roberto Caracciolo, Antonio Bonfini művét Beatrixnak ajánlotta, Pietro Ransanót pedig Beatrix szólította fel a magyarok történetének megírására.

Mátyás halála után:
Gyermeke nem született, amikor viszont Mátyás Corvin Jánost jelölte ki örököséül, Beatrix a maga számára követelte az utódlást. Intrikáinak volt eredménye Váradi Péter bukása, Corvin János házasságának megakadályozása.

Mátyás halála után Esztergomban rendezkedett be, és Corvin Jánossal szemben II. Ulászlót támogatta, új házasság reményében. (II. Ulászló előző felesége az özvegy Brandenburgi Borbála volt, akivel nem történt meg a valódi esküvői szertartás, noha előzőleg már kötöttek egymással egy házassági szerződést.)

Bakócz Tamás Beatrixot titokban összeeskette Ulászlóval, aki már korábban nyilatkozatot tett arra, hogy a házasságot nem fogja elismerni. Bakócz a szertartás szövegében szándékosan formahibát ejtett (1490. október 4.). (A házasságot nem hálták el, mivel Ulászló még a nászéjszaka előtt faképnél hagyta újdonsült hitvesét, s később is kizárólag tanúk jelenlétében volt hajlandó találkozni Beatrixszel.)

Beatrix csak az 1492. évi országgyűlés alkalmával ismerte fel, hogy kijátszották, s csupán azért akarta őt nőül venni Ulászló, hogy később igényt formálhasson majd a magyar koronára is. Anyagi helyzete rohamosan romlott, s a házasság pápai felbontása (1500. április 3.) után gúny tárgya lett. (A frigy érvénytelenítését az elhálás hiánya és a templomi szertartás során elkövetett formai hibák indokolták.)

Visszavonult Itáliába, ahol bátyja, IV. Frigyes nápolyi király fogadta. Tanúja volt családja bukásának. Ischia szigetén, majd Nápolyban a Castel Capuanóban élt. Innen próbálta Ulászlóval szembeni követeléseit érvényesíteni. A nápolyi San Pietro Martire monostorában temették el.

(1502-ben Ulászló ismét megnősült, ezúttal Candale-i Annát vette feleségül, aki a francia király, XII. Lajos rokona volt. Anna két gyermekkel ajándékozta meg férjét: 1506-ban egy fiúval, Lajossal és 1503-ban egy lánnyal, Annával.)

forrás