A mohácsi csata (Hóman-Szekfű)

Augusztus 29-én, szerdán, János fővétele napján a magyar sereg Mohácstól délre, Földvár- és Maisstól északra csatasorba állt és várta, hogy a Baranyavárról induló török sereggel megütközzék. Az első hadrend jobbszárnyán Batthyányi Ferenc bán, a balon Perényi Péter parancsolt, a második hadrend öt, egymás mögött álló vonalból alakult, a negyedik közepén állott a király, akinek sápadt orcájára utoljára ereszkedett le a sisakrostély.

Tomori Pál

Tomori azt hitte, hogy a Földvár fölötti magaslatokról leszálló ruméliai hadtestet megverheti, mielőtt az anatóliai sereg és a szultán zsoldosai, a janicsárok beleszólhatnának a küzdelembe. Ez a számítás teljesen csődöt mondott, s ez volt a katasztrófa igazi oka. A törökök e napon nem akartak ütközni; az előljáró ruméliai hadtest épp tábort készült verni, mikor Tomori első hadrendje rátámadt és első sorait szétverte. Tomori a sikert látva, Báthory Andrást a királyhoz küldte hátra, hogy a második harcrenddel is vágjon be. Mire azonban ez megtörtént, Batthyányi szárnyán a magyarok egyrésze zsákmányolni kezdett, másrésze annyira előrement, hogy a török ágyúk előtt találta magát. Ezek sortüzei nem sok kárt tettek ugyan benne, de zavart okoztak, ugyanekkor rontott a magyarokra az egész anatóliai lovasság, melyet Tomori távol vélt.

Török miniatúra - Mohácsi csata

Batthyányi áttört ugyan Ibrahim ruméliai lovasságán, de aztán hátrálni kényszerült, ugyanígy Perényi az anatóliai lovasság vezére, Behram előtt, a második harcrend mégis előrenyomult és a török ágyúk és a janicsárok előtt torpant meg. Egyszerre megszűnt a rend, Tomori mindent megtett a bomladozó csapatok megállítására, de a lovasság menekült, a centrumban levő gyalogság hősiesen pusztult el. Az üldözést az Ibrahimtól már a csata előtt különválasztott szendrői Báli és bosnyák Khoszrev lovassága végezte el. A magyar seregből körülbelül 15.000 ember esett el, közte 10.000 gyalogos, a tüzérség mind elveszett, 5000 szekér, 15.000 hámosló, 200 naszád.

A visszavonulást senki sem intézte, az élve maradt 10.000 ember saját életét mentve futott északnak, a vitézül harcoló Lajos királyt sebesült lován kamarásai, Aczél István és Zettritz Ulrik nem egyenesen a budai úton vezették, ahol a török akindsik mindenkit lemészároltak, hanem levitték a Duna árterébe, s ott a Csele-patak akkori torkolatánál a király és a magyar kamarás az ingoványba süppedtek, csak az elől lovagló Zettritz menekült meg a vereség hírével. Tomori és Zápolyai György, Szalkai prímás és öt püspök, Drágffy János országbíró és sok főúr vitézi harcban pusztultak el, a nádor, Batthyányi és Perényi Péter életben maradtak az új korszak számára.

II. Lajos halála

A magyarok Állama elbukott és a védelmi szervezetét vesztett Nemzet megindult a török korszak százados kálváriájának útján.

forrás