Nagy Kálmán: Búcsú Józsi bácsitól

Nagy Kálmán: Búcsú Józsi bácsitól
Tán négy hónapja jártam nála,
ott fogadott a kis szobába.
Asztalán halomba könyvek álltak
Hírnökei a mohácsi "nagy csatának".
 
Örült hogy jöttem, látszott rajta,
Foglalj helyet! - szólt mosolyogva.
Így volt mindig ha nála jártam
És beszélgettünk a kis szobában.
 
A mohácsi csata volt a téma,
de sohasem volt egy a séma.
Mert midig tudott mondani újat,
Fejből idézete! - ismerte a múltat.
 
Nem csak álmodta, tett is érte
Erről szólt egész földi léte.
Szittya magyarként földet járta
Esős tavaszban, forró nyárba.
 
Közben olvasott s megjegyezte
Így tett szert mind nagyobb ismeretre.
Emlékét őrzi sok-sok térkép
Amit lerajzolt, mind-mind érték.
 
Gepida falu, István pénze,
Sok ágyúgolyó és török érme.
Falunyom s a majsi dombok,
hol a vértanúknak vére omlott.
 
Ezt tette ifjan lelkesülve,
hogy mit talál azt mind begyűjtse.
S a leletekkel megrakodva
a szülőhelyét is gazdagítsa.
 
Ám telt az idő és szálltak évek
A tudásából, sokan éltek.
Pénzt nem kért érte ingyen adta,
A hírnév őt hidegen hagyta.
 
Ő Példa volt, egy IGAZ EMBER
Tele hittel, szeretettel.
És most elment az égi tájra
Nem fogad már a kisszobába.