Nagy Kálmán - Búcsú Józsi bácsitól

Nagy Kálmán: Búcsú Józsi bácsitól

Tán négy hónapja jártam nála,

ott fogadott a kis szobába.

Asztalán halomba könyvek álltak

Hírnökei a mohácsi "nagy csatának".

Örült hogy jöttem, látszott rajta,

Foglalj helyet! - szólt mosolyogva.

Így volt mindig ha nála jártam

És beszélgettünk a kis szobában.

A mohácsi csata volt a téma,

de sohasem volt egy a séma.

Mert midig tudott mondani újat,

Fejből idézete! - ismerte a múltat.

Nem csak álmodta, tett is érte

Erről szólt egész földi léte.

Szittya magyarként földet járta

Esős tavaszban, forró nyárba.

Közben olvasott s megjegyezte

Így tett szert mind nagyobb ismeretre.

Emlékét őrzi sok-sok térkép

Amit lerajzolt, mind-mind érték.

Gepida falu, István pénze,

Sok ágyúgolyó és török érme.

Falunyom s a majsi dombok,

hol a vértanúknak vére omlott.

Ezt tette ifjan lelkesülve,

hogy mit talál azt mind begyűjtse.

S a leletekkel megrakodva

a szülőhelyét is gazdagítsa.

Ám telt az idő és szálltak évek

A tudásából, sokan éltek.

Pénzt nem kért érte ingyen adta,

A hírnév őt hidegen hagyta.

Ő Példa volt, egy IGAZ EMBER

Tele hittel, szeretettel.

És most elment az égi tájra

Nem fogad már a kisszobába.