- 1526-Hadikrónika
 - 1527-Hadikrónika
 - 1528-Hadikrónika
 - Korabeli Krónika
 - Korabeli Krónika2
 - A csata helyszíne
 - A csata leírásai
 - Magyarország
 - Magyar sereg
 - Magyar főurak
 - Törökország
 - Szulejmán
 - Diplomácia
 - Cikkek
 - Írások
 - Versek
 - Könyvek
 - Regények
 - Festmények
 - Animációk
 - Filmek, előadások
 - Megemlékező beszédek
 - II. Mohácsi csata
 - Galériák
 - Látnivalók
 - Históriás énekek
 - Csatatér kutatók
 - Linkek
 - Deutsch
 - English
 - Turkish
 - Honlap statisztika
 
Pasa
  
  
  
    mohacsicsata, 2013, február 9 - 10:54  
  
      
  
    
  
                          Pasa
mohacsicsata, 2012, június 18 - 15:34
A pasa (törökül Paşa, magyarosan basa) az Oszmán Birodalom fő katonai-közigazgatási vezetőit illető méltóság, cím volt. Az Oszmán Birodalomban a 14. századtól kezdve két katonai rang viselői kaphatták meg: egyrészt Anatólia és Rumélia tartományok beglerbégei, másrészt a diván vezírei. Elterjedésével a címet a katonákon kívül a polgári közigazgatás magas rangú tisztviselői is használhatták, köztük a tartományi kormányzók (a beglerbégek), a 16. század végétől pedig már a szandzsákbégek is. A Tanizmat-reformok után a katonai és polgári hierarchia kilenc lépcsője közül az első négynek, a vezíreknek, beglerbégeknek, marsaloknak és tábornokoknak járt pasai cím. A Török Köztársaságban már csak a legmagasabb rangú katonatisztek használták a címet. A török parlament 1934-ben a címet eltörölte.
A pasa szó eredetéről többféle vélemény van:
A szót általában a török baş szóból (ejtsd: bas, egyes török dialektusokban pas, jelentése „fej, vezér, valamilyen katonai alakulat feje”, illetve a baş ağa („fő úr”) kifejezés basaa, pasaa kiejtésű összevont alakjából eredeztetik. Ezt a feltevést támasztja alá, hogy a régi török nyelvben a méltóságnév Başa alakban is elterjedt volt, és csak a mai török nyelvben vált kizárólagossá a Paşa forma. A régi magyar nyelvben, főleg Zrínyinél és a török hódoltság korabeli okmányokban a bassa alak szerepel. A magyarban ma is a basa szó használatos, csak újabban kezd mellette a pasa alak is elterjedni. A b-kezdetű forma egyébként nemcsak a magyarból ismert, az arabban a szó alakja باشا (ejtsd: básá) a latinban pedig Bassa, sőt korábban például az angolban is a Bashaw formát használták.
A szót sokan a perzsa nyelvből származtatják, a padisah (perzsául پادشاه, azaz „a sahok feje”) uralkodói cím padsah változatából.
Egyesek azt állítják, hogy a szó a perzsa pa-i šah, vagyis „a sah lába” kifejezés összevonásából keletkezett. Ebben ősi perzsa hagyomány maradt meg, amelynek értelmében az államhivatalnokokat „a sah szemének, kezének, lábának vagy fülének” nevezték el. Így a belkormányzat felügyelője a „szem” volt, az adók végrehajtói a „kéz”, a hadak élén a „láb” és a törvények végrehajtói a „nyelv”. E képletes kifejezések közül a lábat kifejező pasa maradt meg, mint az uralkodó vezérének a címe.
A magyar basa szóra vonatkozóan van olyan nézet is, amely szerint a török pasa méltóságnév és basi tisztségnév összevonásából keletkezett. A magyar „basáskodik” kifejezés az önkényeskedő, hatalmával visszaélő személyre használatos.