- 1526-Hadikrónika
- 1527-Hadikrónika
- 1528-Hadikrónika
- Korabeli Krónika
- Korabeli Krónika2
- A csata helyszíne
- A csata leírásai
- Magyarország
- Magyar sereg
- Magyar főurak
- Törökország
- Szulejmán
- Diplomácia
- Cikkek
- Írások
- Versek
- Könyvek
- Regények
- Festmények
- Animációk
- Filmek, előadások
- Megemlékező beszédek
- II. Mohácsi csata
- Galériák
- Látnivalók
- Históriás énekek
- Csatatér kutatók
- Linkek
- Deutsch
- English
- Turkish
- Honlap statisztika
Sír még a föld is 2.
mohacsicsata, 2013, november 25 - 22:11
„Kártevőim, ti gonosz katonák…”
Sír még a föld is… (2.)
Helyzetkép a Nyugat-Dunántúlon az 1620-as években…
Az elmúlt alkalommal szóltunk már arról (tegnapi bejegyzésünkben), hogy a nyugat-dunántúli területek elsősorban Zala és Vas vármegye – különösen Kanizsa török kézbe kerülése után – milyen mérvű mindennapos török pusztítást volt kénytelen megtapasztalni a „magyar romlás seculumjá”-ban, a se nem béke, se nem háború ideje alatt.
Azt is nyilvánvalóvá tettük már – s nem egyszer láttuk –, hogy a pusztítások és rablások elkövetői nem csupán a törökök (s a velük érkezett tatárok) voltak, hanem éppen úgy a keresztény hadak is.
Éppen e területen – ha nem is béke időben, hiszen a Habsburg király és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem között kisebb szünetekkel háború dúlt – a királyi hadak, II. Ferdinánd csapatainak mozgása miatt számos kártétel esett – amely talán csak annyiban különbözött a törö-tatár dúlásoktól, hogy emberrablás egyáltalán nem, s emberölés is sokkal kevesebb történt:
„II. Ferdinánd magyar király csapatai két és fél év alatt a rohonci és szalonaki uradalomban (Batthyány-birtok) annyi falut égettek fel – és jelentősen több állatot hajtottak el – mint a törökök a Zrínyiek birtokain a Muraközben tizennégy év alatt (ez azonban nem jelenti azt, hogy a törökök szerényebb étvágyúak lettek volna, csupán a rablásaikat fékezték meg a magyar végházak népei). Emellett végig nézve az elvitt állatok, termények, tárgyak listáját, megállapítható, hogy lényegében minden mozdítható dolgot elraboltak, a károk összesen akár több tízezer forintos nagyságrendűre is becsülhetők. Ily módon a két Batthyány-uradalomban a keresztények által okozott anyagi veszteségek mértéke vetekszik, például Nyitra vármegyében a törökök által hat év alatt okozott károkkal. Azonban emberéletben – s ez nagy különbség – nem esett kár (legalábbis nem írták össze).”
A helyzet akkor romlott – ennél is jobban – mikor a Bethlennel érkező török segédcsapatok (1622. szeptemberében) is megérkeztek e tájra…
lásd. Illik Péter: Török dúlás a Dunántúlon. Török kártételek a nyugat-dunántúli hódoltsági peremvidéken a 17. század első felében. hn. én. 51-52