A seregek csata előtti felvonulása

"Az oszmán sereg kora délután kezdett kibontakozni aKarasica irányából. A csapatok harcrendben vonultak fel, már amennyire ezt a terep megengedte. A sereg élén a ruéliaiak haladtak, mögöttük a szultán az udvari zsoldos hadakkal és végül az anatóliai hadtest következett. Nehézségeikről sokat elárul, hogy bár a tábortól kb. 10 kilóméteres távolságot kelett megtenniük, mégis a ruméliaiak dél körül, a derékhad és az anatóliai hadtest pedig 1-2 óra további késéssel érkezett meg a terasz peremére.

A források szerint a csapatok annyira elfáradtak, hogy a szultán haditanácsot tartott, melynek eredményeként a megütközés elhalasztása mellett döntöttek és parancsot adtak a táborverésre. Délután három óra után azonban, amikor az elöl haladó ruméliai sereg még javában ereszkedett le a lejtőn, Tomori megindította a támadást.

A magyar táborban ezt megelőzően néhányan azt javasolták, hogy ne ütközzenek meg a törökkel, hanem hátráljanak és főleg várják be Szapolyai István erdélyi vajda jelentős seregét, aki már jelezte érkezését. Hasonlóképp megindult és Zágrábnál járt Frangepán Kristóf a horvát-szlavón bánság haderejével, de a csehországból érkező segélycsapatok is a Dunántúlon voltak már. A magyar sereg többi vezetője azonban, köztük Tomori is a csata mellett döntött. Feltehetőleg Tomoriék azért döntöttek az ütközet mellett, mert már a közelben levő, nagylétszámú és gyors lovassággal rendelkező oszmá sereg elől ekkor már nem lehetett volna biztonságosan visszavonulni.

Az is komoly súllyal eshetet a latba döntésükben, hogy nem lehettek biztosak abban, hogy az említett segélyhadak az előtt megérkeznek, mielőtt a magyar sereg mégis csatára kényszerülnevalahol buda előtt. Így nem maradt más, mint megütközni a törökkel."

Vécsey Aurél: Magyrok a hadak útján (fájdalmas vereségek)