Szatmári István - Miért mohácsi a vész?

Szatmári István: Miért mohácsi a vész?

Nagyhatalmi állásának megfelelően, Mátyás király 1480-ban a NEMZETI EGYHÁZ tervével foglalkozik. A pápához intézett levelében már kilátásba helyezi a Rómától való elszakadást. (117.o.)

Fontos adat, hogy még Ulászlónak a török 1515 végén fegyverszünetet  ajánlott de a pápa utasította Ulászlót ne kössön békét a törökkel és ezt megtoldotta 50.000 arannyal az esetleges háborúra.
... A török követeket az országtanács elfogja. Erre a provokációra Szolimán Nándorfehérvár ellen indul. Elesik Logod, Zimony, Nándorfehérvár, Orsova.
... Az udvarban elhatalmaskodott a német - Brandenburgi György, és Burgio császári követ - befolyás. (119.o.)

A szerencsés házasságpolitikával 13 millió négyzetkilométerre dagasztott Habsburg gyarmat világbirodalom túlsúlya miatt francia-török-angol-velencei-milánói-pápai koalíció jön létre, amely a Habsburg-monarchiát a török hatalom segítségével Bécsen keresztül akarja felborítani.

1525. év folyamán a francia Ferenc császár Konstantinápolyba küldött követeivel sürgette a török hadjáratot, V. Károly német császár ellen. Ugyanakkor Ferenc Lajost [magyar királyt] biztosította a Károllyal való közeli kibéküléssel és a török elleni támadással /Tomic, VII. 306, 309/. A szultán kedvező válaszát hozó Frangepán János követ, a velencei tanácsnak azt jelenti, hogy a török támadás NEM Magyarország ellen fog irányulni, mert a magyarokkal 3évi fegyverszünet van... Miközben a szultán a Velencével kötött szövetsége értelmében Friaulon át vonult volna Milánó ellen, átvonulási engedélyt kért II. Lajostól, aki a barátságos követeket hosszú ideig visszatartotta, egyet elpusztított, és a szultánnak ingerlő válaszokat küldött. A szultán már úton volt nyugat felé amikor az európai változásokról értesült. Adatunk van arról, hogy Szolimán korábbi üzenete általános békeajánlat volt, és csak a horvátországi nyugat felé való átvonulás engedélyét kérte II. Lajostól. Míg II. Lajos -- német és cseh tanácsadóinak azon mesterkedésére, hogy a Vatikán mindenről tudjon, --  nem tárgyalt /levelezett/ a törökkel Velence megkérdezése nélkül, addig Velence tőlünk független politikát folytatott, többek között hadseregszállító hajóhaddal segítette a török hadsereget. Ugyanakkor az oláh vajda azt ígérte a szultánnak, ha 10.000 lovast kap, Budáig nyomul...

Török levéltárakban kutató turkológusaink szerint Szulejmán a Dráva hídfők biztosítása után nem tervezett további támadást a magyarok ellen, ha azok nem erősítik meg kapcsolataikat a Habsburgokkal. /Perjés Géza: Az országút szélére vetett ország. 1975 Magvető.
Nemeskürti "Mi történt Mohács után" c. könyve jól mutatja meg, hogy miképp játszotta át a Habsburg Mária királynő férje feje fölött az országot testvére, Ferdinánd kezébe.
... "Magyarország és Velence között évszázadokon át küzdelem folyt a dalmáciai tengerpartért és a parti városokért. " /167.1./. Velence régi riválisa, Magyarország felé terelte a szultánt...
A török hadsereg ellátását és hadtápját velenceiek intézték. (121-123.o.)

Az 1526, augusztus 29.-i mohácsi csatavesztést követő tizenöt esztendő eseményeit csupán kronológiailag ismertetik és a figyelmet azonnal a meginduló testvérharcra, az ország három részre szakadására és a törökdúlás másfél évszázados kezdetét 1526. augusztus 29.-ére datálják. Alig érthető a mohácsot követő tizenöt esztendő /fél emberöltő a kritikus korban/ kiértékelésének szabotálása. A szajkózott "száz ötvenéves törökdúlás" nem Mohácsnál kezdődött amikor az ország a török lábainál hevert, hanem tizenöt évvel későbben a Habsburgok szakadatlan ingerlései, provokálásai, hódításai és pusztításai következtében.
1526 aug. 29. Mohács, ahol elesett kb. 15.000 magyar, kevés kiváló hadvezető és egy csoport oligarcha. Mit vesztettünk? az oligarchákat kikre semmi szükség nem volt már korábban sem. Vesztettünk féltucat jó hadvezetőt de maradt még hazánkban elegendő. A 15.000 magyar elvesztésével még nem omlottunk össze. Néhány évvel korábban a Dózsa-féle fölkelőkből leöldöstek kb. 80.000 ugoros magyart, hatszorta többet a mohácsi veszteségnél s mégsem "Dózsa vész" a "vész". Hazánk négymilliónyi lakosából elesett 15.000 Mohácsnál. Ezt könnyen kiheverte a nemzet, hiszen fegyverben állott még kb. 85.000 székely és magyar katona, rettentő erő abban a korban.

A Futaknál állomásozó Báthory András 18.000 főnyi lovasa, Zápolya és Frangepán a többi csatlakozó színmagyar egységekkel még esélyes volt győzelemre, de kizárólagosan magyar érdekeket tekintve, volt-e értelme a már évszázados törökellenes háborút a végtelenségig prolongálni mikor a szultánok végcélja nem is Magyarország hanem a cselszövő nyugat volt.

A válasz: "igen" azoktól a pángermán és Vatikán-centrikus elemektől akik a "Magyarország, mint a kereszténység védőpajzsa -- a végpusztulásig" áldatlan reklámja mögött immár évezrede szolgálnak idegen érdekeket. Ezek elhallgatják, hogy a "pogány" /nem pedig a keresztény akikért szerintük véreznünk kell,/már szeptemberben kivonult hazánkból, önként, a 85.000 főnyi intakt nemzeti Szapolyai-Frangepán-Báthory-féle NEMZETI haderőkkel való összecsapások nélkül is ...
Egy hódító nem vonul ki egy országból két hónapon belül. Ha a nyugati keresztény közösség nem játssza vissza a Szultánt, akkor Magyarország a Szultántól ugyan békésen fejlődhetett volna negyven millióssá mint Anglia és a többi nagy ország. Tehát nem volt  MOHÁCSI A VÉSZ... Ott inkább megtisztultunk az ellenséges kormányzóinktól. Szabó Dezső írja a Küzdelmeink a nemzeti királyságért c. művében: "Mert a magyarok tudták, mi volt királyuk része a Habsburgok magyarországi befolyásának növekedésében. A lengyelek nagy értékű okmánygyűjteményében az Acta Tomicában így jellemzik: a magyarok nem bánták volna azt sem, ha Lajos hamarább pusztult volna el. Mert gyűlölték őt, minthogy a németek szokása szerint élt. Szerette a németeket, megvetette a magyarokat, és csak a németek körében érezte jól magát."...

A török eredeti tervében Itália, nyugati Európa állott, és csak a cognaci liga terelte a szultánt Magyarország felé. Hogy a szultán nem szándékozott elfoglalni hazánkat, bizonyítja az a tény, hogy amikor 1546 őszén még őrséget sem hagyva Budán kivonult hazánkból... a déli végekre...
1526 október 14.-én Szapolyai János erdélyi vajda hívei Szapolyait királlyá választják.
1526 okt. 15-án Ferdinánd Habsburg főherceg Hainburgban találkozik híveivel, megállapodnak Ferdinánd királlyá választásában.
A kettős királyválasztás után megindul a két párt hatalmi harca.

Az "ördögi" az "ISTENTELEN" török még azt az alkalmat sem használta föl hazánkba való betörésre, amikor a déli "fekete ember", Cserni Jován Lippe, tájékán 12.000 főnyi délszláv seregével beveszi Szabadkát, földúlja Temesvárt, elfoglalja Szegedet. Végül János király, nehogy Ferdinánd elleni harcában a fekete cár hátba támadja, Czibak Imre püspök által szétvereti. Közben 1527 Juli. 31.-én Ferdinánd elfoglalja Győrt, Tatát, Komáromot, Esztergomot, és Visegrádot. Aug. 20-án a Szapolyai által védtelenül hagyott Budát is elfoglalja... János király a török védelmét keresi.
1528-ban Mehemet belgrádi pasa kis sereget ad János mellé. 1529-ben II. Szolimán 200.000 emberrel megindul Szapolyai megsegítésére és Bécs elfoglalására. 1529 aug18-án János király Mohácsnál hűbéres kézcsókkal járult a szultánhoz...
1530-ban, ismét, az arrogáns germán provokáció: Ferdinánd Roggendorf Vilmos vezetésével 10.000 főnyi német-spanyol hadat küld hazánkra. Roggendorf ostrom alá veszi Budát. Védelmét Gritti Alajos vezeti, aki visszaveri az agresszorokat. Grittit Szapolyai kormányzóvá emeli. 1532 ápr. 25.-én II. Szolimán újabb hadjáratot indít - Bécs ellen. TEHÁT NEM BUDA, NEM A MAGYAROK ELLEN !... A szultán három heti ostrom után visszavonul, Konstantinápolyba...
1540. július 22.-én meghal Szapolyai János...

1541 augusztus 29.-én, a mohácsi csata tizenötödik évfordulóján a zsidó bankár JÓSZÉF ben SÖLOMO átadja a vár kulcsait a szultánnak és másfél évszázadra beül a török... Ez a fordulat az osztrákok tizenöt évi provokációi, dúlásai orvtámadásainak logikus következménye. A tizenöt év alatt az osztrák négyszer támadt Budára...
Miután a török a "Mohácsi vész" utáni harmadik hónapban elhagyta hazánkat, az azt követő tizenöt esztendő alatt kétszer vonult Bécs ellen. Nem Buda ellen. A török hadsereg háromszori /Mohács-Buda-Bécs-Bécs/ kivonulása után mindannyiszor Ferdinánd földúlta a dunántúli városainkat, erődjeinket egészen Tokayig...
A cél a törökök ingerlésével Magyarországot hadszíntérré változtatva fölfogni a nyugat elleni támadásokat. A szultán hazánkat a Habsburgoktól és Fuggerektől függetlennek akarta tudni. Ezt remélte megvalósulni a nemzeti király, Szapolyai megválasztásával, kinek védelmére is kelt...
"Mintha még ma is a Habsburg uralkodóházi érdekeket kellene védelmezzük mint a Bach-korszakban és utána addig, míg volt király vagy fönnállt a királyság. Az a tény, hogy a dinasztikus érdekek védelme fontosabb szempont még ma is, mint a magyar nép jogos és kötelező önbecsülése, azt mutatja, hogy ugyanazok a tudományon kívüli szempontok uralkodók bizonyos szakmai körökben, mint amelyek kötelezőek voltak a Bach-korszak egyetemi tanárainak és akadémiai tagoknak körében. A hamis történész közreműködik a nemzet megtévesztésében" -mondja dr. Zakar András...
Arról nem szólnak, hogy a töröknek nem egy letiport hanem egy semleges Magyarország volt az érdeke, ezt akadályozta meg Európa, amikor Ferdinánd a pápa pénzén, és a magyarok adóiból fönntartott seregeivel szüntelenül  betört Magyarországra, hogy provokálja a szultánt és elérje Magyarország elözönlését, gyengítését. (124-129.o.)

A nyugatról áramló törvénytelenségek és embertelenségek leplezésére az akkori Magyarországot "PÁRTOSKODÓNAK" kiabálni hazaárulás. Az árulók kedvenc pontja a kettős királyválasztás ténye. Az igazság az, hogy miután az ország többsége, a rendek alkotmányosan nemzeti királlyá választják Szapolyait, 1526 november 10.-én, éppen az 1505.-i rákosi gyűlés határozatai alapján, egy töröktől mentes, szabad Magyarországban, ugyanakkor 1526 december 16.-án a Mohács utáni maradék oligarchák, összesen tizenhárman, köztük papok, a nemzeti közvéleményt ignorálva, királlyá választják Ferdinándot. A tizenhárom oligarcha kik nevüket sem tudták az okmányokra vetni, nem képviselte a nemzetet, úgy nem, mint ahogyan 1956-7-ben a Kádár-kormány sem. Mint ahogyan a maroknyi 1956-os Kádár klikk és az egyetemes nemzeti összefogás közötti ellentét nem nevezhető pártoskodásnak, így az egyetemes nemzet által választott nemzeti király Szapolyai és a tizenhárom oligarcha klikk közötti viszony sem nevezhető pártoskodásnak.

Történetíróink a török rabigát a mohácsi csata keltétől, 1526-tól jegyzik. Az ideirányított figyelembe azonnal beültetik az "Ország három részre szakadás" kezdetét. Mintha a három részre szakadás és a pártoskodásból is származó tragédia a mohácsi csatamezőn kezdődött volna. Ez HAMIS. Mohács után a testvér török önként kivonult hazánkból ami súlyos gondot okozott nyugatnak, ugyanis a török-magyar háború a menekvésüket jelentette és busás kereskedelmi hasznot. Ezért provokálták a szultánt aki a mohácsi "vész" tizenötödikei évfordulóján ül be Budára. E tizenöt év eseményeit, motívumait nem akarják analizálni. Mindent a pártoskodó magyarok hibájául mutatnak ki, éspedig hamisan az 1526.-i mohácsi csatától számítván. Dr. Zakar András ennek legelső tanulmányozója szerint minden általánosítás igazságtalan. Mohácsi csata évében a magyar rendek egységét láthatjuk. Az 1525-ik évben kelt országgyűlési határozat világosan és EGYSÉGESEN szemben áll a "másik" az idegenek vagyis NEM MAGYAROK pártjával. Erről a tényről történetíróink PÁRTOSKODÁS címen foglalkoznak. A következményeket a történetíró kizárólag a magyarok rovására jegyzi nem emelvén ki, hogy azon az országgyűlésen az történt ami 1956-ban, amikor a színmagyar többség megelégelte az idegen nemzetvezetők pusztításait. Tehát nemzeti megmozdulás az idegen zsarnokság ellen. Erről az országgyűlési határozatról a történetíró keveset szól. Pedig ebből kitűnik a közhatalom, a rendek egysége. Csakúgy mint az 1956-os nemzeti egység. Pártoskodás itt nem mutatkozik. Ha mégis használni kell a "pártoskodás" jelzőt akkor vonatkozik ez a hatalmat bitorló német, cseh és egyházi csoportokra akik 1525-ben, mint 1956-bah idegenül álltak a nemzettel szemben. Mégis, a "pártoskodó" magyarokról ír a történetíró, mely pártoskodás eredménye MOHÁCS s ami utána következett . Mint ahogyan korunkban is a hivatalos hazai történetírás a szabadságra vágyódó magyarságot bélyegzi rendfelforgatónak, bűnösnek és felelősnek. Mint ahogyan az 1956-ban elnyomott Magyarságot elvéreztetik, épp úgy, a diktatórikus hatalommal szemben álló színmagyarság nem volt képes kierőszakolni az 1525-ös törvényes országgyűlési pontjait. Az 1525.-i országgyűlés REFORMJAIT megvalósítani lehetetlen volt, mert az uralkodókra nehezedett az a tény, hogy az 1505-évi országgyűlési rendelkezés ellenére "NÉHÁNY SZEMÉLY IGYEKEZETE" ültette őket a hatalomba akikkel szemben bizonyos megkötöttségek és szövevényes mesterkedések megbénították, megakadályozták őket az 1525.-i nemzeti országgyűlés rendelkezései keresztülvitelére. Csakúgy, mint 1956 az áruló, szovjet érdekekbe helyezkedett kommunisták. Így a felelősség mint a bűnösség kérdésénél az idegeneket kell vádolni, nem pedig az 1956-os sem az 1525-os magyarságot! (130-131.)

forrás