Szigetvári vilajet

Egy rövid közjáték: Szigetvár, mint beglerbégség – vilajet?
Tirjáki Hasszán pasa – a „legsikeresebb szigeti bég.”

A „kisháború” idején – amikor hivatalosan béke volt – és a nagy 15-éves háború időszakában (1591-1606) a dél-dunántúli török várrendszerben – az 1566-ban elfoglalt – Szigetvár kiemelt jelentősséggel bírt.

Oly annyira – bár ez még a kutatók előtt is csak kevéssé ismert – hogy 1594-ben Szigetvár beglerbégi székhellyé lett – tehát vilajetté lépett elő a Hódoltságban (ekkor éppen budai és temesvári mellett a harmadikként, illetve ekkor a meghódított Győr központtal is vilajet alakult rövid ideig).

A megalakult új vilajet élén – Tirjaki Hasszán pasa állt (ekkor már hatodszor; legelőször 1582-84, aztán sorba így: 1584-85, 1586-87, 1588-92, 1592-1593).

Az új Szigetvári vilajet közigazgatási felosztása azért nem egészen világos: a Pozsegai szandzsák területét – mely a Dráván túl, szlavóniai részeken terült el – ide csatolták, és a Pécsi szandzsákot is, amely azelőtt a Budai vilajet határai közétartozott. A török források – elsősorban államigazgatási és közigazgatási levelezések – tükrében az látható – állítja a kiváló oszmanista történész, Dávid Géza: hogy a Szigetvári vilajet megszervezését a másik beglerbégek – elsősorban is (az 1580-ban alakított) Boszniai beglerbégség igyekeztek „elszabotálni” – de Budán sem volt felhőtlen a pasa öröme afelett, hogy számos kerületet a sajátjából a Szigetvári vilajet alá kellene rendelnie.

Valójában a Szigetvári vilajet nem sokáig létezett – 1596-ban, Tirjáki Hasszán pasa távozásával megszűnt – és újólag „csak” szandzsák központként emlegetik. Tirjáki Hasszán azonban Szigetvárról távozva – a nem kevésbé fontos, sőt a 15-éves háború harci cselekményeinek tükrében talán még fontosabb – Temesvári beglerbégség avagy vilajet élére ment.

Tirjáki Hasszán – azontúl, hogy 1582-től többször is szolgált szigeti bégként, és mint ilyen a török-magyar végek tapasztalt katonájának számított – a 15-éves háború elején két jeles harci cselekményben is kitűntette magát. Érdemeit kiemelték a Portán Székesfehérvár védelmében – 1593 őszén, és különösen az 1594-es esztergomi védekezésben. Megbecsülését nem csak azzal fejezte ki a Porta, hogy szigetvári beglerbéggé nevezte ki (később pedig a fontos temesvári pasaként látjuk viszont), hanem azzal is elismerte érdemeit, hogy III. Mohamed szultán trónra lépésekor „a boldogság küszöbétől (azaz a szultáni tróntól, tehát vélhetően egyenes Isztambulból) Budára érkező pénz eljuttatásában segédkezett.” Vagyis az ilyenkor szokásos jutalmat – és más fontos szállítmányt – a budai pasához kísérhette.

Egyébként a török Hódoltságban a vilajetek – vagyis a beglerbégségek száma – a hódítással és a megszerzett területek fontosságával arányosan nőtt:
Az első és legfontosabb a budai volt – mely 1541-ben jött létre, aztán 1552-től megszervezték a temesvári vilajetet is, rövid ideig – a 15-éves háború idején – létezett a szigetvári (1594-1596) és a győri (1594-1598), 1596-ban létre jött az egri, majd 1600-ban a kanizsai is; 1661-ban a váradit, és nem sokkal később az érsekújvárit (1663) is megszervezte a török hatalom. Ez utóbbi létrehozásával érte el a török hódítás a legnagyobb kiterjedés a Magyar Királyság területén. A vilajetek szandzsákokra, a szandzsákok pedig náhijékre tagolódtak.