Szulejmán fethnáméja

II. Szulejmán fethnáméja

A hatalmas Török Birodalom élére 1520 -ban új szultán került II. Szulejmán (1520-1566) személyében. Az új uralkodó az oszmánok történetének leghatalmasabb szultánjaként és Magyarország meghódítójaként vonult be a történelembe. Ő volt az akinek vezetése mellett II. Lajos királyunk elszenvedte Mohácsnál a magyar történelem egyik legnagyobb vereségét, amiért ő maga is életével fizetett. A sikeres török uralkodó a mohácsi győzelméről egy szultáni fethnámét - hivatalos győzelmi jelentést - írt, melyben Korán-idézetekkel vegyítve adta a világ tudtára rendkívüli dicsőségét.

Solimán szultánnak a mohácsi ütközetnél nyert győzelmét hírdető levele

/A törökből fordította VÁMBÉRY ARMIN/

Minthogy a pogányok kiirtását és a hitetlenek kínzását parancsoló szent versek a nagy hagyományban és a felettébb való boldogságot eredményező Koránban nyíltan megirattak, tisztelt atyáimnál és nagy őseimnél pedig (ragyogtassa Isten példájukat) az oly rendeletek végrehajtása pedig mintegy szent szokássá vált; és minthogy nekem, tudnillik khalifa-rangú sháhi személyemnek az isteni kegy folyton nyilatkozik, és világhódító császári lobogóimat diadal és győzelem követi (isteni kitüntetés:ő ajándékoz kedve szerint, mert ő a nagy kitüntető!). (….)

Jelen szultáni menetemet az ádáz pogány csoportból a magyar raj országa felé irányoztam, hogy ez az islám birodalomhoz csatolhassam, minthogy prófétánkat, a kétvilág urát eltagadva, a vak dac és lázadás bélyegét viseli.(…) lobogtatom diadal-koszorúzott zászlóimat, és tengerként zajló, mélyen riadó páncélos vitézeimmel messze utakon haladok.(…) handzsárral játszó rumili (Ruméliai) seregemet, az elszántság szírtjén lakó tigrist, és bátorság erdejében faló sakált, a harctérek rendbontó Rustemjét a vad tusa barlangjának arszlánját, kívánságom tengerének egyedüli gyöngyét, vitézlő nagyvezérem Rumili beglerbég Ibrahim basát egy napi útra előre elküldtem. Belgrád a harc és diadal laka mellett elfolyó Száván császári fermánommal győztes seregem átszállítására erős hidat rakattam; és csak midőn csillagsokaságú népem Szerém szigetére szállván, hegyen és mezőn, dombon és völgyön a dicsőség sátrait felütötte volna, akkor keltem és is pompával és nagysággal, a (….)hős Musztafa basa, Ajasz basa, Behrám basa oldalán Anatol bátraival át.

(…) a nevezett szigetre értünkkor Varadin (Pétervárad) mi a hitetlen magyarnak többi várai között hatalmas fellegvár és szilárd erősség hírét viseli, a hitbajnokok útjába esett. E várnak levegőben nyugvó bástyái a fellegekbe érnek, és az egekben fészkelő tornyai a csillagzatig nyúlnak. Belsejében pedig szörnyeteg alakú csúf pogányok rejtőzte. A nevezett musir-basa hathatós fermánnal a várra küldetett. Ennek bánja egy Tomor Pauly nevű ördögökkel társalgó pap az ellentállás szándékában számtalan katonáit készen tartván, vára előtt megállott; de hallván a hitcsatára elszánt acélba öltözött kígyóm zúgó zajló riadását, meg nem állhatott, tüstént a Dunán átkelt; tulsó részén újra magát összeszedve, hajóim átkelését gátolandó, szekereit ágyú és lőfegyverrel megrakta.

Ezalatt (…)győzelmet biztosító 800 hajóm a tusa és vérengzés fiaival megérkezett, és a vár környéke, vizen és szárazon, fellegek magasságú Szuréja (Fiastyúk) rendű sátraimmal megtelt.(…) midőn nagyvezérem egy hadértő hős csapattal szárazról a vár elővárosát, hajókkal pedig a pogányok sáncait és ágyúit megtámadta. A harc tigrise, és a roham arszlánjai, a lelkes daliák bezzeg megszorították azon pokolbelieket;(…) a várost bevették, és a bennelevő piszkos hitetleneket a tűzszóró kardnak martalékul vetették. Hajóim ezalatt szünet nélkül villámvető mennydörgés-moraju ágyúkkal lődőzték, ágyúikat szétrombolták, és rendjeiket felbontották. A vezér fertelmes kiséretével gyáván megszökött.

A devshirme bejegyzése (török miniatúra)

Igy egészen kívánság szerint szabad lett a folyó. A várban levő dacos és lázadó elméjű örség a várat lényeges védnek tartván, annak szilárd erősségében bíztak. Ez azonban nagy részről körűlvétetett, és éjjel-nappal úgy ágyúztatott, hogy tornyai és bástyái a belé lőtt érckövektől habszedő kanállá lettek, kapu és falai az ágyúdörrenéstől puszta rom, és az épületnek minden része a felvető tűzaknáktól merő sivataggá vált. (…) a harckereső bajnokok, fővezér és tisztekkel együtt a fellegvárt mentámadták. A falakhoz közeledvén, a pogány raj mindennemű ütő, szúró és lőfegyverrel készen állot, és a vallás hőseire jól célzott puskalövés, kardvágás mellett, naphtát (itt szurok?), fát, gerendákat és köveket levetett. Fel egészen a nap magas köreig elterjedt a hadi lárma és zsivajgás; az iszlám sereg vérivó-nyillal és halálthordó buzogánnyal mondá meg az átkozottaknak a koránvers értelmét.(….) Az nap még Isten határozatából a vár be nem vétetett; (…) Később az ágyúk és tűzaknák sokasíttatásakor az áldott Sevval-hó 17-én (július 27.) pénteki napon, midőn az aknák fegyujtattak, a fellegmagasságú vár, egészen porrá romboltatott. Igy midőn minden zugból és részből az isten adta diadal jelei láthatók lettek, a gyáva pogányt általános remegés és reszketés fogta el; sokan a rettenetes nyíltól és dühös kardtól megijedve a falakról önmagukat levetették. A harcias sereg sehol sem engedett, és a vár tökéletes bevétele után a férfiakat kardra hányta, a nőket és a gyerekeket rabságba vezette. A vár porkolábja és előkelői elfogattattak, s midőn dicsőségtől ragyogó személyemnél ezek számára engedékenység kéretett, én a “kegyelem a diadal adója” szava szerint a nevezetteknek nemes bocsánatot is ajándékoztam. Az nap még a győzelem hire az egész világgal tudatva lőn, a vár környéka egészen megnyittatott, templomok és imolák mecsetekké változtak át, az Ezan (imádság, 5-ször naponta) olvasása után pedig a pénteki ima is elmondatott.

Innét a hitetlen birtokában levő Ilbak (Újlak) várára, szilárd épületű és magas sáncú erősségére érkeztünk. Talpköve ezen védgátnak a föld középpontján nyugszik, és tornyának fedele az eget érinti; mély árkainak völgyezete valami magyeszű férfiak remekmunkája, falköveinek összerakása csak egy ügyes mérnök csodaműve, és a magas bástyák elrendezésére egy nagy mester minden képességét fordította.(….) Sárkányként tüzetszoró ágyúk állíttattak és napestig a harc tüzét és dühét ápolták.(…) az elleség vérének messze-messze áradó tengere és az ágyúkból kihasadó füst fellegekből a láthatár is elburkoltatott. Benn a négy fal közt gyötört, és kínzással elzárt pogány raj valamint a félelem lángja (…) szabadulását csak kegyelem esdésében találta.(…), a vár lakosait nemes kegyelemmel meg is ajándékozám.(…)

II.Lajos haditanácsa (török miniatúra)

Innét a szárazon világhódító vitéz seregemmel, és vizen ellentrontó hajóimmal a gonosz rabló királynak tartottam. Dráva vizén (…)hajókból 2-3 nap alatt nagy hidat verettem seregem átszállitására (…), ez ország virágzó táját győztes csapataimmal tiportattam.(…) Magyarország Láos kral nevű pogány fejedelme gonosz átkozott falkát (…) szedett össze rögtön (…) a többi hitetlen bégekhez is segítségért folyamodott. Az ozmanok lényegesen segíték őtet annyira, hogy (…) acélruhába öltözött ördögféle egyénnel Buda székvárosából megindulva és 7-8 napi út után a Mohács nevű mezőn megállott. Hasztalan tanács és hiábavaló gondolat következtében számtalan ágyúval s több mint 10,000 puskával az izlám sereggel szembeszállott.(…)

Az áldott Zilkádé hó 20-án (augusztus 29) egy kedden délután egymással szemközt találkozván, kitört a harc és az öldöklés tüze.(…) Mig az emésztő szablya szikráitól a harctüze meggyúlt és a rontó lándzsa sugaraitól a harcmező kivilágíttatott volna, addig a pokolbéliek leginkább csak az ágyú és puska tüzétől kínoztattak. (…) Egyszerre a gonosz király csúf csoportjaival nevezett derék fővezérem, Rumili beglerbég Ibrahim basa vezérlete alatt álló seregeimet megtámadta; de a basa itt is buzgó személye (….)hős tulajdonságait tisztán megmutatta, és a (….) hitetleneket lerombolta.(…) a csatatér hegyen és völgyön holtakkal megtelt. A futók (…) a mészárlás borzalmaitól úgy megszoríttattak, hogy az egész világot csak egy hangyaszemnek látták. Valahányszor meg-megálltak katonáim mindannyiszor életüket és vagyonukat felperzselték, s a pokolba és alvilágba lelökték. Végtére elterjedt a győzelem szellője (…) a gonosz király is (…) még azon órában a csatatérről megszökött. Gonosz seregét a vallásharcosok tüstént űzőbe vették, nagy részét lekoncolták, sokan pedig a Dunába szorítva Pharaon népeként megfulladtak. Hercegei és főnökei lefejeztettek,(…) a pogány zászlói ledöntettek, fegyvere, ágyúja és lőszere elvétetett, neki (a királynak) pedig léte vagy halála ismeretlen maradt, és aki csak kézre került levágatott, teste a hangyáknak és kígyóknak hányatott.(….) E hír terjesztessék mindenfelé.(…) Kelt a nemes Zilkádé utolján 932.(1526 augusztus 29)”

Rosu Mária

forrás