A török hadsereg menete a Balkánon

Szulejmán udvartartásával és a zsoldosseregekkel április 23-án indult el Konstantinápolyból. A szultánok hadba indulása mindig nagy parádéval történt. (...)

A szultáni udvar és a zsoldosság május 3-án ért Drinápolyba. A hadsereg letáborozott a város körül és a vidéket "ellepték a Fiastyúkhoz hasonlóan felütött sátorok". A sereg négy napig pihen itt, miközben "néhány napon át díván tartatott, melyben elintéztettek a hadjáratra vonatkozó ügyek". 8-án továbbindultak, de úgy, hogy a janicsárságot előre küldték, "mivel szűk utak voltak". Ennek az volt a célja, hogy az igen hosszú menetoszlopot torlódások elkerülése céljából kisebb részekre, ún. menetlépcsőkre bontsák. (...)

A szultáni had május 19-én ért Filippopoliszba (Plovdiv). Itt is dívánt tartottak, bevonva most már a tanácskozásba az anatóliai sereg vezérét is, Behrám pasát. Az anatóliai csapatok ugyanis, miután a mozgósítást végrehajtották, békehelyőrségeikből a bigai gyülekezőhelyre meneteltek, s itt átesve az első mustrán, Gallipolinál átkeltek a tengerszoroson, majd Drinápolyon át május 21-én Filippopoliszba érkeztek. (...)

A menetvonal legnehezebb szakasza Filippopolisz és Szófia között volt. Itt ugyanis át kellett kelni a Balkán-hegységen. Nem is egy útvonalon meneteltek itt a csapatok. A szultáni zsoldosság - és valószínű a tüzérség, valamint a málha - a Kapu Derbend-szoroson (Traján kapuja) kelt át a hegyeken, míg a ruméliai és az anatóliai sereg a Zlatica-Teteveni-hágón.

A szultán május 29-én ért Szófiába és június 4-ig maradt ott. Itt is divánt tartottak, a ruméliai sereg pedig "díszfelvonulást tett" a szultán előtt, tehát dísszemlét tartottak. Bár a sereg lassan menetelt, a nagy hőségtől sokat szenvedtek a csapatok. (...) Szófia igen fontos állomása volt a hadsereg ellátása szempontjából. (...) Már említettük, hogy milyen szigorú menetfegyelem volt a török hadseregben és mennyire kímélték a menetvonal mentén elterülő falvak és városok lakosságát. Ezzel kapcsolatban ezt olvashatjuk Ferdinél:

"A hadseregben a világbíró őfelsége olyan szigorú fegyelmet tartott, hogy az útba eső szántőföldekhez csauszokat állíttatott őrökül és így a földmívelők közül egyet sem ért semmi kár; mert aki csak egy szálnyi kárt is tett a vetésban, ezer botot kapott érte."

Arról is tudunk azonban, hogy sokan fővesztéssel lakoltak a kártevéseikért. Ez persze sokkal enyhébb formája volt a halálnak, mert aligha lehetett kételyünk, hogy kevesen élhették túl az ezer botütést.(...)

A szultán június 9-én érkezett Nisbe. Itt jelentkezett nála Bali bég, bizonyára azért, hogy tájékoztassa a magyarországi legújabb fejleményekről. (...) Valószínűleg Bali bég javaslatára bízta meg Szulejmán Ibrahimot Nisben, hogy a Száván átkelve, kezdje el Pétervárad ostromát. Ibrahim seregével június 30-án ért Nándorfehérvár alá. Ekkor, mint említettük, a Száva híd jó egy hete elkészült már.

Török miniatúra

Szulejmán hadba vonul Magyarországon

Nándorfehérvárnál csatlakoztak a fősereghez a bosznia szandzsák csapatai, az akindzsik, a Fekete-tengerről felevező hajóhad, valamint a környező szandzsákokban készített szállítóhajók, melyek személyzetét a birodalom egészéből ide vezényelt azábok és evezősök alkották. Egyébként a ruméliai tartomány csapatainak gyülekezése egészen július 11-ig tartott. Szulejmán kíséretével július 9-én érkezett Nándorfehérvárra. Itt ment végbe a nagy mustra. (...) Szulejmán írnoka feljegyezte, hogy egy napot kivéve a szemle egész ideje alatt esett az eső.

Janicsárok győzelmi menete

Szulejmán naplói alapján csupán a szultáni zsoldossereg menete rögzíthető pontosan. Eszerint kereken 1.000 km-es utat a sereg 77 nap alatt tette meg, melyből 20 nap volt pihenő; az átlagos napi teljesítmény tehát 13, a pihenőnapok leszámításával 17 km. Nem különbözhetett ettől lényegesen a többi seregrész menetüteme sem. A ruméliai sereg előnyomulásáról a naplóban Szófiától kezdve találhatók adatok. A sereg június 4-én indult el innen és 30-án ért Nándorfehérvárra; a menet tehát 26 napg tartott. A menettávolság kereken 370 km, az átlagos napi menetteljesítmény tehát 14 km, hat pihenőnap levonásával kereken 19 km.

Meg kel jegyeznünk, hogy nagyobb seregtestek és hadseregek menetüteme a legújabb korban - de még a motorizálás előtt - sem volt nagyobb.

Perjés Géza: Mohács