Török mozgósítás

A XV. század második felében alakulhatott ki a Magyaország ellen indított háborúk mozgósítási és felvonulási rendszere és ez a jelek szerint a karlócai békéig változatlan maradt.  A háború és a béke kérdésében a szultán döntött a nagyvezírrel egyetértésben. Az oszmán államnak a "dívánban" összeülő "oszlopai", (...) tehát a vezető kormányférfiak már csak a háború módozatait, elsősorban a mozgsítást és más anyagi természetű ügyeket tárgyalták meg. Az itt hozott határozatokat azután "meteorgyorsaságú hírnökök", azaz a csauszok vitték el a birodalom minden részébe, mozgásba lendítve az oszmán birodalom hatalmas katonai apparátusát.

Felfegyverzett csausz

A mozgósítási parancs mindenekelőtt kijelölte, hogy a hadsereg egyes részeire milyen feladat hárul. Két részre oszlott a hadsereg: kivonuló és otthon maradó részre. (...)

(...) külön gondoskodás történt Konstantinápoly fokozott őrzéséről, amit a kapudán pasára bíztak, aki egyben Gallipili beglerbégje is volt.

Az egyes ziámet- és tímárbirtokok tulajdonosai a beglerbégek, szandzsákbégek és alajbégek láncolatán keresztül kapták meg a mozgósítási parancsot és egy hónapon belül a kijelölt gyülekező helyeken kellett lenniük a katonáikkal. (...)

Janicsárok vezetője

Az európai háborúknál a ruméliai alájet katonái rendszerint Szófiában gyülekeztek, az anatóliai csapatok pedig Gallipolinál keltek át a Boszporuszon és Drinápolynál csatlakoztak a szultánhoz, aki az udvar, a janicsárok és a zsoldosszpáhik kíséretében Konstantinápolyból ideérkezett. (...)

Az akindzsik (határvidéki katonaság lévén) valamelyik végvárnál, legtöbbször Szendrőnél gyülekeztek. (...)

Vértesek vezetője

Az európai háborúkban a felvonulási területen levő, vagy ahhoz közel eső szendrői, zvorniki és vidini szandzsák várainak azábjait mindig kivenyéelték, s mivel ők adták a dunai hajóhad legénységét, rendszerint oda irányították őket, ahol a hajóhad gyülekezett. (...) a hadihajók rendszerint fekete-tengeri támaszpontjaikról érkeztek, szálítóhajókat pedig a hadjárat elkezdése előtt építettek. A hajókat a Duna és a Száva menti szandzsákokban építették az ottani hászbirtok jövedelméből. (...)

A nagyszámú tüzérség löveganyagát részben a konstantinápolyi azrenálokból szállították hajón, részben az üszkübi ágyúöntő műhelyben öntötték, de különösen a régebbi időkben szokás volt az is, hogy a lövegek egy részét a hadműveleti területen öntötték, teveháton szállítva az ágyúöntéshez szükséges ércet.

Bármilyen irányban folyt is a szárazföldi hábprú, a tengeri flottát mindig riadókészültségbe helyezték. (...)

A mentvonal valamelyik nagyobb állomásán seregszemlét tartottak, amikor a kánn alapján mustrát tartottak, ellenőrizvén a kivonult csapatok létszámát és felszerelését. A Drinápoly-Belgrád menetvonal állomásokra volt beosztva, a menet 50-70 napig tartott rajta. A torlódásokat elkerülendő, a menetoszlopot erősen tagolták és az egyes menetlépcsők több menetnyi távolságra követték egymást.

A fő élelmi cikkeke, elsősorban a kenyeret, a gabonát és bizonyos mértékig a zabot, a hadsereg magával szállította. (...) Általában az élés költsége az egész hadi kiadás 15-30 százalékát tette ki.

Perjés Géza: Mohács