Tomori Pál élete

Tomori Pál kalocsai érsek, 1475 táján született ismeretlen helyen. Abaúj vármegyében birtokos köznemesi család sarja, pályáját Bornemissza János oldalán erdélyi kincstári szolgálattal kezdte. Fontos katonai és politikai küldetéseket végzett, a magyar sereg fővezére a mohácsi csatában.

1501-től 1514-ig az erdélyi sókamara ispánja, 1505-1514 között fogarasi várnagy. 1506-ban a királyi udvar megbízottjaként szétverte az ökörsütésnek nevezett adó miatt lázongó székelyeket, majd 1514-ben a már levert Dózsa-féle parasztfelkelés egyik továbbharcoló csapatát fogarasi várnagyként Bihar városánál megsemmisítette. Vezérét, Lőrinc papot pedig elfogta. 1512-ben követként a szultánnál is járt.

1515-től a Munkácsi vár kapitánya, majd 1519-ben a Budai vár kapitányaként szolgál, jegyzői és sókamarai ispán megbízásokat, címeket kap. Budai várkapitányként szétoszlatja a kapuk előtt gyülekező és Szapolyai János nádorrá választását követelő köznemeseket. (Báthori Istvánt választják nádorrá; 1519-1523) Az udvar kedvence, kihasználta az ezzel járó anyagi előnyöket. 1520 nyarán második mennyasszonya halála okozta seb és az, hogy a várnai perjel kinevezésénél mellőzték, mindmáig ismeretlen okból szétosztja vagyonát rokonai között. Újlakon belép a Szent Ferencrendiek közé, s a kolostor magányát az 1521. évi háború idején sem hagyta el. Ettől kezdve többször emlegették „barát”-ként.

1521-es török támadáskor, aminek során elesett Nándorfehérvár, többen benne látták azt az embert, aki képes lenne a magyar hadak vezetésére. Tomori azonban nem akart visszatérni a világi pályára. 1523-ban VI. Adorján pápa kényszerítésére foglalta el a kalocsai érseki széket és vette át a királytól az alsó-magyarországi főkapitány tisztét. Elhagyta tehát a kolostort, de mint érsek és mostantól fogva az ország alsó részeinek főkapitánya, továbbra is szerzetesi ruhában járt. E minőségben a török kézre került Nándorfehérvár ellenében újjászervezte a déli végeket, megerősítette a várakat, toborzást indított. Ebben az évben szétverte a Szerémségbe pusztítani induló boszniai Ferhád  pasa seregét.

A legnagyobb képességű, katonai szaktudással is rendelkező főpap az ötvenéves Tomori Pál kalocsai érsek, egykori huszártiszt, ekkor érsekként a hagyományokhoz híven főkapitány.

Bátran harcolt, szervezte az országhatár védelmét. Seregében szigorú fegyelmet tartott.

Mohács előtti sikerei és a sok harácsoló feudális úr közt viszonylagos tisztessége által nagy tekintélyt biztosítottak részére.

Tomorit országszerte a török elleni harc legkiválóbb szakértőjeként ismerték.

Tomori egyházmegyéje jövedelmét teljes egészében a védelem céljaira fordította, de a végvárak szomorú helyzete miatt elkedvetlenedve mindkét méltóságát otthagyni készült.

1526 júniusában a török magyarországi támadása megindítása után várerődítési munkálatainak volt köszönhető, hogy Pétervárad és Újlak több héten keresztül föl tudta tartóztatni a szultán hadseregét.

Tomori hároméves délvidéki működése során komoly érdemeket szerzett a határvédelem megerősítésével. Az ő tevékenységének köszönhető, hogy a törökök ekkor még nem vethették meg lábukat a Szerémségben.

Szulejmán újabb hadjáratának hírére mégis megtartotta méltóságát, sőt kénytelenségből a fővezérséget is elfogadta. Ellenezte Mohácsnál a csata vállalását, de a királyi haditanács döntését mégis végrehajtotta. A magyar sereg súlyos vereségével végződő csata vezéreként vitézül harcolva esett el.

Képességeiről, szerepéről, felelősségéről a legellentétesebb nézetek keringenek. Annyi tény, hogy szervezett, terveket kovácsolt, intett, figyelmeztetett, készült, nyár óta harcolt a végeken; bátor ember volt, s haditerve sem volt rossz.

forrás