Tomori Pál

A mohácsi csata fővezéreként ismertté vált kalocsai érsek nem papnak készült. 1475 körül születhetett Abaúj vármegyei köznemesi családban. Latinul írt és olvasott, gondos nevelést kaphatott. Bornemisza János mellett kezdett katonáskodni, de volt kúriai jegyző, sókamaraispán, kincstári tisztviselő, 1505 és 1514 között pedig fogarasi várnagy, 1518-ig ehhez a munkácsi vár várnagysága is társult. 1506-ban egy székely lázadás leverésében működött közre, 1512-ben a török Portán járt a magyar király követeként.

1514-ben Szapolyai János erdélyi vajda előbb a Sáleresi Ambrus vezette parasztsereg, majd a bihari parasztfelkelők ellen küldte Tomorit, aki megverte Lőrinc pap seregét, őt magát pedig foglyul ejtette.

1519-ben dominusa, Bornemisza János budai várnagy őt nevezte ki a vár élére és megbízta, hogy a nádorválasztás miatt elégedetlenkedő köznemesektől megvédje azt. Tomori közéjük lövetett, majd lerohanta őket. Szolgálatai révén jelentős vagyont szerzett.

Ezután élete nagy fordulatot vett, 1520 közepén ismeretlen okból – egyes vélemények szerint mindkét menyasszonya esküvő előtti halála miatt – elfordult a katonaélettől, és belépett a ferences rendbe, vagyonát szétosztotta rokonai között. Az esztergomi obszervánsok között töltötte napjait. A jó katona hírében álló Tomorit többen is próbálták a katonai pályára visszahívni, úgy tartották, ő képes a déli határoknál a törökök ellen eredményt elérni, de hajthatatlan maradt.

Ezért a kalocsai érseki székbe próbálták meghívni, ekkor sem állt kötélnek. 1523 februárjában ezért a magyar kormányzat kérésére VI. Adorján pápa rákényszerítette, hogy fogadja el az érsekséget, áprilisban pedig az országgyűlés megbízta a déli végek védelmével. Mindent megtett a határvédelem megerősítése érdekében, sokszor kilincselt pénzért és katonákért az udvarnál, de legtöbbször semmit nem kapott. A nyomásgyakorlás kedvéért gyakran is fenyegetőzött a lemondással, de maradt a posztján.

Alig foglalta el új állomáshelyét, azonnal a betörő Ferhád ruméliai pasa ellen kellett vonulnia. 1523. augusztus 6-7-én Rednek-Szávaszentdemeter-Nagyolaszi között alaposan megverte a törököt. Segítséget azonban továbbra sem kapott, így érseksége jövedelemét kellett a végekre fordítania. Ez olyan mértékben sikerült neki, hogy 1525-ben már ő tört be török területre.

A következő év elején ténylegesen benyújtotta a lemondását, de mikor meghallotta, hogy Szülejmán szultán személyesen indít hadjáratot Magyarország ellen, maradt.

Visszatért a határra, és igyekezett mindent megtenni a védelem érdekében. Azonban alig 6000 fős serege semmit sem ért a szultán több tízezres hada ellenében, ezért tétlenül kellett végignéznie Pétervárad, Újlak és Eszék bevételét. A Dráva mentén a török előőrsöket sikerült megvernie, arra készült, hogy a folyó mentén állítja meg a törököket. A Mohács melletti táborba érkező király azonban a hadába parancsolta, majd kinevezte a sereg főparancsnokává. Tomori csak azzal a feltétellel fogadta el a tisztséget, hogy azt azonnal átadja Szapolyai János vajdának, amint megérkezik.

1526. augusztus 29-én azonban nélküle kellett megvívni a csatát. Tomori, bár sokszor elmarasztalták, a lehető legjobb taktikát választotta. Egyenként próbálta megverni a török seregtesteket. A ruméliai hadtest elleni rohama eleinte sikeres volt, de a beérkező többi egységgel már a szétzilált, sokkal kisebb létszámú magyar sereg nem bírt. Tomori, lovassága élén esett el a roham során. Egyes vélemények szerint a janicsárok falába ütközve végeztek vele. Fejét levágták és körülhordozták.

Megtette a lehető legtöbbet, ami az adott helyzetben rendelkezésére állt. A magyar sereg hősiesen harcolt, de Európa legmodernebben felszerelt, legütőképesebb és legnagyobb létszámú seregével szemben ez kevés volt. Az ott harcoló katonákat ugyanúgy hősöknek tarthatjuk, mint Zrínyi Miklóst és maroknyi szigetvári vitézét, vagy a Drégely védelmében életüket feláldozó Szondi Györgyöt és katonáit.