1526 - Pétervárad és Újlak ostroma, az eszéki híd

Július 8-án Bali bég felderítése alapján a török fővezérlet a következőket tudta a magyarokról: a király még Budán van, Péterváradot 1.000-nél több katona védi, és az "átkozott pap" (Tomori) 2.000 fővel a vár környékén tartózkodik. Mindez megfelelt a valóságnak.

 

A vár ostromát Ibrahim július 14-én kezdte el a ruméliai sereggel, a hozzá beosztott 2.000 janicsárral, 150 ágyúval és a hajóhaddal. A vár alá érve azonnal elkezdték a vívóárok és az ütegállások kiépítését és rövidesen hozzáfogtak a vár lövetéséhez. A hajóhad ágyúi hathatósan részt vettek a tüzérségi előkészítésben. Július 17-én az anatóliai sereg is csatlakozott az ostromlókhoz. A vár őrsége igen vitézül tartotta magát, sőt néhány kitörést is végrehajtott. A török sereg meg-megújuló rohamait pedig sorra visszaverte. Ezekben a harcokban a törökök érzékeny veszteségeket szenvedtek.

 

Pétervárad

 

Végül csak úgy tudták bevenni a várat, hogyaknával felrobbantották a vár egyik bástyáját és a keletkezett résen át végrehajtották a döntő rohamot. A vár július 28-án esett el.

 

A Duna északi partján álló Tomori maroknyi hadával nem segíthette a vár védőit. Bár ekkor már ott voltak a táborában a pécsi püspök, az esztergomi káptalan és a szekszárdi apátság katonái, melyekhez később Perényi Péter is csatlakozott bandériumával, serege még mindig csak 4.000 főt számlált.

 

Úgy tűnik, hogy a török hadvezetés meg akarta előzni a horvátországi és erdélyi hadak egyesülését a királyi sereggel, mert feltűnő gyorsasággal indította el Pétervárad alól Újlak felé Ibrahim seregét, úgyhogy az augusztus 1-én már el is kezdte annak ostromát. Az ostromot az anyagi eszközök ugyanolyan kiadós bevetésével folytatta, mint Péterváradét. A jóval gyengébb vár védői 8-án kénytelek voltak kapitulálni.

 

Eszék

 

Időközben kisebb egységek sorra foglalták el a szerémségi várakat, nem egy esetben harc nélkül, mert őrségeik be sem várva az ellenséget, elfutottak. Így a török útja szabaddá vált a Drávához. A hadsereg Sotin, Vukovo és Borovo érintésével augusztus 14-én ért Eszékhez. (...) Hogy a török hadvezetés számára mennyire fontos volt , hogy minél gyorsabban nyomuljon előre, mutatja az is, hogy Eszékhez érve "nagy sietséggel" kezdtek hozzá a híd építéséhez. A híd 19-én lett kész. Az átkelést 21-én kezdték el és 23-án fejezték be. Mint említettük az átkelés éjjel-nappal folyt. A hidat ezután lebontották, illetve felégették, a hadsereg pedig elkezdte menetét Karassó felé.

 

Perjés Géza: Mohács