1530 - Ferdinánd követei Konstantinápolyban

1530 októberében, tehát akkor, amikor Ferdinánd még javában ostromolta Budát, követei Konstantinápolyba érkezetek, békét és adót ajánlottak fel a szultánnak, természetesen a Magyarországra vonatkozó Habsburg  igények fenntartása mellett. A szultán ilyen alapon persze nem volt hajlandó tárgyalni. Ezt üzente Ferdinándnak:

"Magyarország az enyim, mert elfoglaltam szablyámmal; ami enyim, azt annak adhatom, kinek akarom. És jött János király, meghajolt előttem, Magyarországot kérve;s amit kért azt kezébe adtam. Követeid barátságomat jöttek keresni, s leveledben mégis az állott, hogy te Magyarország királya vagy, azon Magyarországé, melyet és szablyámmal elfoglaltam. Ez nem vezet Barátsághoz." (...)

I. Ferdinánd

Szulejmán számára a magyarországi helyzet egyre nyomasztóbbá vált. Ferdinánd követei útján, nyíltan bejelentette igényét az országra, s hogy ezt mennyire komolyan gondolta, azt nagyon is kézzelfogható módon bizonyitja sikeres támadása, főleg pedig Buda ostroma. Ezért határozza el Szulejmán már 1530 végén, hogy 1532-ben újra haddal megy Magyarországba. (...)

Az 1532-es hadjárat célja ugyanis kizárólag az volt, hogy elismertesse János királyságát és a Magyarországra vonatkozó igényeik feladására kényszerítse a Habsburgokat. Már 1531 februárjában azt írja a francia király Rómába, hogy a török igen készül a háborúra és a szultán célja az, hogy "amennyiben a császár és testvére nem hajlandó kiegyezni valamilyen formában János királlyal, megtámadja az egész kereszténységet." Rendkívül érdekes az a Lyonból írt levél is, mely ismertetve a regensburgi birodalmi gyűlésen történteket, a következő hírről is beszámol: "ha a császár és testvére lemondanak Magyarországról és János király kezén hagyják, olyan békét kaphatnak a töröktől, amilyet csak akarnak, és annyi évre, amennyi nekik tetszik;de semmiképpen sem tűri meg a török (Magyarországon) a császár testvérét, főleg pedig nem gogadja el szomszédjául."

Szulejmán tehát szívesebben választotta volna a békés megoldást, annál is inkább, mivel a francia diplomácia, ha nem is akarta éppen, hogy mondjon le a háborúról, mindeesetre azt tanácsolta, hogy a német birodalom helyettItália ellen támadjon. (...)

De Szulejmán János király figyelmeztetését, illetve kérését sem engedte el a füle mellett. A jelek szerint János nem nagyon hitt abban, hogy a szultán le tudja gyűrni a Habsburgokat, abban viszont teljesen bizonyos volt, hogy a háború levét megint csak Magyarország inná meg, lévén a török hadsereg felvonulási területe. Épp ezért még 1531 őszén arra kérte a szultánt, hogy mondjon le a háborúról, indokul hozván fel többek között, hogy tárgyalásai Ferdinánddal igen jó úton haladnak és küszöbön áll a megegyezés. A szultán azt üzente vissza, hogy a maga részéről semmit nem óhajtana jobban, mint Magyarország békéjét, azonban garanciát szeretne látni arra, hogy V. Károly és Ferfdinánd valóban nyugton maradnak. Ha tehát János valóban el tudja érni, amit ígért, akkor nem indít háborút. Viszont csak márciusig várhat a válaszra.

Perjés Géza: Mohács