1555 - Memoreale

Nádasdy Tamás „Memoriale”-ja és dunántúli végvári rendszer állapota: „castrum, castellum, monasteria”

1555-ben Nádasdy Tamás nádor – meglehet, hogy az egyre felélénkülő török támadások hatására – s a tapasztalatai és a hozzá beérkezett kapitányi jelentések nyomán egy „emlékiratot” szerkesztett egybe, amelyben pontosan felvázolta a magyar védelmi rendszer állapotát s mi több számos javaslattal élt az Udvar felé…

Nádasdy a „Memorialé”-ját Habsburg Miksa főhercegnek ajánlotta, s felhívta a figyelmét arra, hogy a magyar vármegyék és mind az országos urak, a mágnások hatalmas összegeket fordítanak a katonaság és a védelem fenntartására. Maga Nádasdy – váltakozó létszámmal ugyan – de meglehetős állandósággal közel ezer fegyverest tartott zsoldjában, fele-fele arányban lovasokat és gyalogosokat – s ennek költsége évi 19 551 forintot tett ki. Nem csupán a katonák fizetéséről, s nem is azok – és lovaik – ellátásáról, élelmezéséről volt szó, hanem a szükséges fegyverzet, a lőpor és lövedékek előállításáról etc., hanem mindazokról a sokrétű szükséges dolgokról, amelyek a hadakozáshoz kellettek. Nádasdy sürgette Miksa főherceget, hogy a magyar várakat mindenütt szereljék fel és lássák el a korszerű tüzérségi eszközökkel és puskákkal, mert ezek nélkül a várak megvédése képtelenség. A nagyobb várak eleste az egész védelmi rendszer összeomlását eredményezi (!). Nagyon pontosan fogalmazta meg a nádor a magyar védelmi rendszer korabeli funkcióját és állapotát. Valójában egy-egy fontosabb erődítmény nemcsak a vár körzetét védelmezte, de igen gyakran "több vármegye vagy éppen egész országrész biztonságáról gondoskodott."

A nagyobb várak mögött és mellett – mondhatni azokra felfűzve – vagy mint egy legyező kinyílva egész sor kisebb vár és palánk sorakozott: s ott voltak az úgynevezett „tarisznyavárak”, górék, megerődített udvarházak, egykori templomok és kolostorok. A nádor például emlékiratában – 1555-ben – már 43 megerősített hellyel számolt a Dunántúlon: ebből 25 castrum vagyis vár, 13 castellum, vagyis kastély és 5 monasteria, vagyis megerősített kolostor volt.

1554-1555-ben a dunántúli védelemben összeírást készítettek a királyi biztosok így biztos adatokkal rendelkezünk arról, mennyien és milyen megosztásban álltak ekkor „iratos vitézként” zsoldban: 1554 és 1555-ben a dunántúli végvári rendszerben 8.420 gyalogos, 5997 lovas és 727 naszádos végvári vitéz állt a király zsoldjában.

Nem véletlen tehát, hogy az ausztriai rendek jelentős pénzösszegekkel támogatták a védelmező várak fenntartását, amely nem volt jelentéktelen tétel, amely évente 761.766 forintot tett ki, ebből Ausztria évi 118.496 forintot magára vállalt.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

vö. Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül. Bp. 1996. 83.
Lásd. Sugár István: Szigetvár és viadala. Bp. 1976. 17