1556 - 15 - Az ostromlók üldözése

1556. augusztus 10-én kelt az a levél, melyben Becse Gergely a somogyi Szenyérből beszámol a kanizsai tiszttartónak, Csányi Ákosnak arról, hogy a szigetiek a törökök sikertelen ostroma után, az elvonuló Khádim Ali pasa nyomában vannak, s nem egy török palánkot és erődöt megtámadtak…

„A mi emberünk megjött. A basa felől azt mondja, hogy elment, de két bég népével még tegnap is a pellérdi mezőn volt. Tegnap éjjel a szigetiek rámentek Szentlőrincre. Negyven lovat hoztak. Mehmet agát látták négyszáz lóval vannak.
Kelt Szenyérben, Szent Lőrinc napján 1556.”

A budai pasa elvonulása és a sikertele szigeti harc nagy pánikot okozott a baranyai és somogyi végházak törökjei körében. Ezt kihasználandó Horváth Márk kapitány – a tőle megszokott módon – nyomban támadásba ment át. Valójában nem csak ez rémítette meg a törököket, hanem az is, hogy tudott volt, hogy a babócsai csata után a királyi had, melyet a nádor, Nádasdy Tamás vezetett, Kanizsa felé elvonult ugyan, de éppenséggel egy másik kiállított sereg, a királyi főherceg, Ferdinánd vezetésével most már a megszabadult Szigetvár felé közeledett.

Ennek a seregnek – amely 6-ezer fős zsoldos had volt – valójában a magyarok szemében nem volt nagy az ázsiója, mint azt a levelezések tanúsítják, de az, hogy felélénkültek a magyar végváriak támadásai a török helyőrségek ellen, az igen demoralizálta a török garnizonokat. A szigetiek kiütöttek Szentlőrinc és Sellye felé, a horvát bán, Zrínyi Miklós ezalatt Babócsa irányából Korokna, Kaposvár és a Szigetvártól nyugati irányban fekvő Görösgált támadta meg.

A török helyőrségek a legtöbb helyen harc nélkül visszavonultak a nagyobb erődítmények – mint Koppány és Pécs – fedezetébe és üresen hagyták a kisebb palánkokat, amelyeket a magyarok rendre felgyújtottak és elpusztítottak. Pécsen amerre a budai pasa megtépázott csapatai elvonultak, már olyan hírek terjengtek, hogy maga a király 60-ezer fős néppel menetel a város ellen. Mindez persze csak szóbeszéd volt, s mindössze annyi alapja, hogy a királyi had Kanizsán állt s a vezérek tanácsában felmerült, hogy Pécsre induljanak. Nem tették. Tanácstalanul, a poggyásszal és málhával lassan mozogva értek Szigetvár alá, de az itteni táborozás után, semmiféle harci cselekményt nem hajtottak végre, s rövidesen a Dráva partjához térve visszavonultak.