1556 - A kisebbik rossz választása

„A két rossz közül mindig a kisebbet kell választani!”

A királyi felmentő hadak ereje kifullad – újabb hadi tanácskozás; csapatmozgások a Dél-Dunántúlon. Török követelés: a király adja át, vagy romboltassa le Szigetvárt…

1556 októberében az a nagy lendülettel indult királyi offenzíva – amely a nyár folyamán nagy vereséget mért a budai pasára – lásd. „babócsai diverzió” és így felmentette az ostromlott Szigetvárt, aztán a törökök előző évi somogyi foglalásait (lásd. Tojgun pasa 1555-ös hadjárata) semmivé tette, most kifulladni látszott…

Szóltunk már róla, hogy a kanizsai hadi tanácskozáson is számosan a sikeres hadműveletek kiteljesítését kívánták – mint gróf Zrínyi Miklós horvát bán, de a nádor, Nádasdy Tamás hangoztatta a királyi had erőtlen voltát egy nagyobb hadművelethez. Bár a támadás megindult – lévén a királyi főherceg is beérkezett némely seregekkel (amelyet a kortárs magyar urak meglehetősen csekély harcértékűre becsültek) és a törökök valóban nagy rémülettel vonultak vissza nem csupán Somogyból, de Baranya vármegye már rég megszállt területeiről is, a keresztény hadak végül nem vonultak Pécs ellen, hanem visszafordultak és a somogyi Korotna mellett (a mai Nagybajom területe) ütöttek tábort. Itt újabb tanácsot tartottak, az Udvar főtisztjei amellett érveltek – akárcsak korábban Kanizsán Nádasdy –, hogy a hadakhoz szükséges pénz elfogyott – az ellátás szűkös… Ez meglehet mind igaz is volt. De azzal is érveltek – megelőlegezve saját kudarcukat – ha a hadsereg tovább nyomulva erőlteti a küzdelmet a budai pasával, Khádim Alival, s netán vereséget szenvedne, az nagy szégyent hozna a Habsburg-házra és – a haddal levő – főhercegre, Ferdinándra. Úgy gondolták az a kisebbik rossz, ha a visszavonulást választják…

Erre a török válasz sem sokat késett! Noha – láttuk – a török vereségeik miatt még a pécsi bég is inkább Siklósra költözött; egész Somogy vármegyéből, de még Sziget környékéről is mind kifutott az ellenség, most azonnal megfelelt. A budai pasa küldöttséget menesztett a keresztény fővezérekhez és követelte, hogy I. Ferdinánd király adja át a szultán kezébe Szigetvárt, (Vár)Palotát és Egert (!). Mikor ezt természetesen megtagadták, nyomban követelni kezdte, hogy akkor a királyi had rombolja le és pusztítsa el Szigetet – vagyis azt a Szigetvárt, melyet azon a nyáron oly elszántan és vitézül védett Horváth Márk kapitány, s amelyet oly derekasan már amúgy is égetett-pusztított (több mint negyven napon keresztül) a budai pasa.

Hogy szavait is nyomatékosítsa – alighogy a királyi had nyugat felé visszavonult – Khádim Ali pasa nyomban előreküldte lovasait, akik a Szigettől délnyugatra fekvő Kálmáncsehi mezővárost (ma Kálmáncsa falu) szállták meg, majd Kászon bég nem csupán a lerombolt Babócsáig, de azontúl Csurgó alá is elportyázott. Bátorságát az is növelte, hogy a boszniai bégek aktívan harcba kezdtek a Dráván túl, s tervbe vették, hogy hidat vernek – éppen Babócsánál – a Dráván, hogy a dunántúli magyar végházak – elsősorban Sziget és Kanizsa ellen menjenek. Vélhető, hogy minderre sor is került volna, ha az időjárás kései – tudniillik a hadakozás ciklusában – volta ezt nem akadályozza meg.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.