1577 - Tihany veszedelme

Tihany veszedelme...

1577 május közepén – a pontos dátum nem világos – a somogyi török végvidékről támadás érte az elhanyagolt, s éppen ezért gyenge és romos Tihany erődjét, melynek fontossága a Balaton védelme s a Balaton-felvidéki végek szempontjából nem volt elhanyagolható.

Míg Tihany élén olyan kapitányok állottak, mint Takaró Mihály, vagy később a nevezetes „magyar Achilles”, Gyulaffy László, addig a kicsiny erősség többször is visszavetette a török támadásokat, sőt az őrség aktívan részt vállalt a Balaton déli partvonala mentén húzódó török várak és palánkok elleni támadásokban (erről ezen oldalon – főként Takaró Mihály Nádasdy Tamás nádorhoz írt jelentéseiből és leveleiből – számos esetben tájékozódhattunk).

Természetesen Tihany nem állhatott meg a palotaiak és a veszprémiek és a főkapitány erőinek támogatása nélkül. Úgy tűnik azonban, miután Gyulaffy László elhagyta a Balaton-felvidéket (Erdélybe ment, s előbb János Zsigmondot, majd Báthory Istvánt szolgálta), s hamarosan az élők sorából is elköltözött, így Tihany „csillaga” is leáldozott. Már Takaró Mihály is többször kérte a nádort – levelei tanúskodnak erről – küldjenek szakállas puskákat, ágyút, „port” Tihanyba, mert a várat csak ezzel védhetik meg.

Akármint is az általános pénztelenség, a „se pénz, se posztó”-állapota a tihanyi őrséget is szétzüllesztette. 1577 májusára – mikor a törökök (javarészt Segesdről összegyűlve) újabb támadása elérkezett – Csányi Bernát vajda vezetése alatt mindösszesen 8 fő szolgált Tihanyban. Nem kérdés, hogy ezeknek a fokozatosan romló erődítményt ezek a vitézek a törökkel szemben nem tarthatták meg. Az őrség egy része török fogságba került. A várat azonban a törökök sem tartották meg, hanem felgyújtották és lerontották.