1595 - Olaszok a 15 éves háborúban

Olaszok a 15-éves háborúban Magyarországon…
Erősítés Itáliából Esztergom alá…

1595. augusztus 22-én érkeztek meg a régen várt itáliai zsoldosok – mint erősítés – a kivérzett esztergomi ostromtáborba…

A pápa által ígért itáliai segélyhadak az ostrom megkezdésekor már úton voltak, de még igen messze Esztergomtól – valahol Tirolban járhattak. Az olasz zsoldosok (kb. 8-ezer katona) Dévénynél léptek be Magyarországra, ahol az élükre állt Aldobrandini herceg – a pápa sógora – és az ő vezetése alatt érkeztek be Esztergom alá.

A keresztény hadakban nagy lelkesedést váltott ki az érkezésük – elsősorban azért mivel a hosszú és véres harcban nem csupán a beszorított törökök, de az ostromló hadak is óriási vérveszteségeket szenvedtek – a fegyverek és a járványok, a betegségek következtében.
Az olaszokat – mint friss erőt – már augusztus 23-án rohamra kívánta küldeni a főherceg, Habsburg Mátyás, mert a pápa sógora, Aldobrandini égett a harci vágytól, hogy győzelmi babérokat szerezhessen, noha egy másik olasz, Giovanni de Medici herceg (a törökök „Nagyördög”-nek nevezték) ezt hevesen ellenezte, mondván, hogy a sikerhez további tüzérségi harc szükséges. Ennek ellenére mikor augusztus 24-én az „erős fekete bég”, Nádasdy Ferenc is bejött a táborba magyar csapataival és vele még a német birodalmi lovasság – a sváb kerület katonái, úgy döntött a vezérkar, hogy másnap általános támadást indítanak az esztergomi törökök ellen.

Augusztus 25-én – délelőtt 11 órakor – indultak általános rohamra az ostromlók: elől a friss olasz csapatok mentek, nyomukban a magyarok. A várfal több részén, a bástyákon is sikreült megvetniük a lábukat, de a védők hősies és elszánt ellentámadásai leszorították őket a falakról. Csak ekkor legalább 400 török védő nyerte el a vértanúság koszorúját, s legalább dupla ennyi keresztény katona esett el. A roham tehát most is véresen összeomlott – a vár elfoglalásának reménye már sokakban szétfoszlott. Valójában azonban a török védelem is elérte a végső tűréshatárt: mindenki sebesült, élelem és ivóvíz szinte már semmi, a puskapor és muníció is teljesen a végét járta…

Egy Gonzága herceg is a hadszíntéren…

Ugyancsak ennek az ostromnak a kapcsán kell megemlékeznünk Vincenzo (I.) Gonzaga mantovai herceg is, aki teljesen a saját költségén szerelt fel és állt az élére annak az olasz katonai kontingensnek, amely hosszú menetelés után – Innsbruckon és Bécsen át – érkezett meg Magyarországra.

Itt Esztergom alatt szállt táborba és részt vett a harcokban ez a csapat is. Azt is tudjuk, hogy nagy vérveszteségeik voltak, ráadásul hamar átterjedt rájuk is a táborban pusztító ragály. Súlyos veszteségeket szenvedtek.

Úgy tűnik, azonban hogy Vincenzo Gonzaga hercegnek ez nem vette el a kedvét a török elleni harctól: meglehet ő is győzelmi babérokra pályázott, avagy ennyire hitte, hogy európai keresztény összefogással Magyarország megszabadítható a török uralom alól. Két évvel később éppen így 1597. augusztus 22-én ért be csapataival a pápai táborba (ahol már ekkor eldőlt a harc – lásd. augusztus 20.-i bejegyzés ezen az oldalon). Ráadásul az 1597-es hadműveletekben a keresztények ereje ki is fulladt, úgy hogy Vincenzi Gonzaganak nem termett itt győzelmi babér.