1629 - Családi perpatvar

Egy érdekesség…családi perpatvar a Batthyányiak udvarában.

„Valjon, jó fiam, kurvája voltam-e én az te apádnak?...”

„Contorversia” édesanya és édesfia között – Batthyányné Poppel Éva és fia Batthyány Ádám viszálya…

Egy nemes főúr udvaráról, belső életéről számos forrás tájékoztat. Mégis azonban érdekesség az a viszony, amely az ifjú Batthyány Ádám (I.) és édesanyja özvegy Batthyány Ferencné Poppel Éva között kialakult.

Az ifjú Batthyány gróf atyja halála után a család fejévé lépett elő, s ezzel élni is kívánt így nem egy konfliktust élezett ki erős kezű és akaratos édesanyjával szemben.

Tudjuk, hogy Batthyány Ádámot anyja már 1627-ben – a nádor – gróf Esterházy Miklós tanácsára Bécsbe küldte, a Udvarba „látni és hallani.” Hamarosan hadba indult – ekkor zajlik a 30-éves háború, melyben a Habsburg-uralkodó mellett is harcoltak magyar bandériumok; nem sokára gróf Nádasdy Pál szolgálatában találjuk, mint főrendi ifjat. Azonban már a végváriak világába is belekóstolt, amikor a Széchyek szécsiszigeti birtokán a várerődítési feladatokat segítette (kapuzatot és palánkot építettek és erősítettek).

Az ifjú gróf és az özvegy grófné közötti első „controversia” Batthyány Ádám testvére Batthyány Magdolna és gróf Csáky László házassága miatt éleződött ki. Batthyány ellenezte, hogy az uradalmából Magdolna örökrészével és hozományával jelentős birtok test Csáky László kezébe menjen át – akit egyébként ki nem állhatott. A viszály oly annyira elmérgesedett, hogy 1629. február 5-én Rohoncon megtartott esküvő násznépét, akik a Batthyányiak egy másik várába – meglehet Németújvárra – igyekeztek, Ádám kizárta a várból (!).

Ezt a szégyent az özvegy Batthyányné Poppel Éva így rótta fel fiának (egy február 10-én kelt levelében):

„Valjon, jó fiam, kurvája voltam-e én az te apádnak, vagy gyaláztam is én meg az te apádnak jó hírét-nevét az én árvaságomban (özvegységemben), kivel én azt az gyalázatot tetőled érdemlettem. Tudom, hogy az György deák tégedet jobban tanítson, hogy nem az Isten parancsolatjának megszegésére.”

Tudjuk, hogy Batthyány és Csáky László birtokvitái később napirenden voltak – az uralkodó és az országgyűlés is foglalkozott velük, s itt is arra panaszkodott Batthyány Ádám, hogy „édesanyának édes fiával nem kellenék így cselekednie az leányiért, legfőképpen hogy az én jószágom leányágot nem illett…” sőt: „Csáki és az anyám… igen pökte az markát (erőlködött – megjegyzés tőlem), de ugyan semmit nem vitt végre dolgában, mivel igazságon kívül jártak…”

Egy biztosan állítható az erős kezű Poppel Éva az ifjú fia felett igyekezett ellenőrzést gyakorolni, viszont Batthyány ezt nehezen viselte, erről az édesanyja így írt:

„Igen tudtam azt is immár jó fiam, hogy gyakorta nemigen sokat fog az én szóm előtted. (…) csak szómnak sem állottál neki, hanem elmentél előtte.”

A Batthyányiak címere (II. Ulászló király adománya a XVI. század elején).

 lásd. Poppel Éva levele Batthyány Ádámnak. Németújvár, 1629. február 10. Magyar Országos Levéltár 1314. n 37944. vö. Kovács József László: Batthyány Ádám – egykorú levelek tükrében. In: Somogy 16 (1988/1.) 73-77.
MOL P 1315. 1. cs. 1642. f. 13. illetve Batthyány Ádám levele Esterházy Lászlónak, 1646. június 27.
Poppel Éva fogalmazványa. 1639. november. MOL P 1313. vegy. följ. 269. cs. 2. cím, ff. 70-71.

Lásd. Koltai András: Batthyány Ádám. Egy magyar főúr és udvara a XVII. század közepén. Győr. 2012. 91., 135-136., 288.