1926 - Reményik Sándor - Mohács után

Reményik Sándor: Mohács után

A király szőke fején a sisak,

Tomory vasmarkában a kereszt,

Maroknyi had halálra szánt szíve:

Irgalmat nem találtak.

Mohács felett olyan csillagok álltak.

Testvér, ne kérdezd, hogy ki volt hibás,

Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes?

Mindenki bűnös volt és senki sem,

Hidegen hirdették a csillagok:

E nemzedéknek nincsen kegyelem.

E nemzedék lelkében meghasonlott,

És azért érett meg a lehullásra:

Teste darabokra vágattassék,

Szegeztessék az idő kapujára.

Órája ütött és napja leszállt.

Éjszaka jön, százötven éves éj.

S ki éjben születik majd, mit csináljon?

Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,

S a sírba is reménysugárral szálljon,

Ha könnyel sózott kenyerét megette.

Mert változnak a csillagok felette.

Kolozsvár, 1926 augusztus