Elhunyt Szűcs József, a mohácsi csatatér kutatója

94 éves korában elhunyt id. Szűcs József, vagy ahogyan sokan hívtuk, Szűcs Józsi bácsi, a mohácsi csata, a mohácsi csatatér rendíthetetlen kutatója. 

Szűcs József 1927-ben, Mohácson született, és már egész fiatal korában elkötelezte magát a csata kutatása mellett. Mohács, Sátorhely, Majs térségében évtizedekig végzett terepbejárásaival olyan helyismeretre tett szert, amellyel az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek régészeinek is segítségére volt. Az évtizedek alatt felhalmozott tudásának köszönhető, hogy a mohácsi csata tömegsírjainak pontos helyére is ő hívta fel a szakemberek figyelmét.

2008-ban munkásságáért a Mohács Város Díszpolgára címet, 2018-ban a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen a Honvédelmi Minisztérium és az Agrárminisztérium kitüntetéseit vehette át. 

Szűcs Józsi bácsi, nyugodjon békében!

 
Nagy Kálmán: Búcsú Józsi bácsitól
 
Tán négy hónapja jártam nála,
ott fogadott a kis szobába.
Asztalán halomba könyvek álltak
Hírnökei a mohácsi "nagy csatának".
Örült hogy jöttem, látszott rajta,
Foglalj helyet! - szólt mosolyogva.
Így volt mindig ha nála jártam
És beszélgettünk a kis szobában.
A mohácsi csata volt a téma,
de sohasem volt egy a séma.
Mert midig tudott mondani újat,
Fejből idézete! - ismerte a múltat.
Nem csak álmodta, tett is érte
Erről szólt egész földi léte.
Szittya magyarként földet járta
Esős tavaszban, forró nyárba.
Közben olvasott s megjegyezte
Így tett szert mind nagyobb ismeretre.
Emlékét őrzi sok-sok térkép
Amit lerajzolt, mind-mind érték.
Gepida falu, István pénze,
Sok ágyúgolyó és török érme.
Falunyom s a majsi dombok,
hol a vértanúknak vére omlott.
Ezt tette ifjan lelkesülve,
hogy mit talál azt mind begyűjtse.
S a leletekkel megrakodva
a szülőhelyét is gazdagítsa.
Ám telt az idő és szálltak évek
A tudásából, sokan éltek.
Pénzt nem kért érte ingyen adta,
A hírnév őt hidegen hagyta.
Ő Példa volt, egy IGAZ EMBER
Tele hittel, szeretettel.
És most elment az égi tájra
Nem fogad már a kisszobába.