A Héttorony legendás foglya: Török Bálint

A Héttorony legendás foglya: Török Bálint

Történetünkben több olyan karakter is felbukkan, ki ismerős lehet az olvasó számára, ha máshonnan nem, hát Gárdonyi Géza halhatatlan művéből, az Egri csillagokból. Ilyen szereplő Török Bálint is, aki 1541. augusztus 29-én elkísérte az özvegy Izabella királynét és a tizenhárom hónapos János Zsigmondot a Buda alatt táborozó szultán, II. Szulejmán sátrába.

Míg a királyné és kísérete ott tartózkodott, a janicsárok szépen, kettesével-hármasával beszivárogtak a várba, mondván, megnézik maguknak a város nevezetességeit. Buda így, csellel került (újra) török kézbe, Török Bálint urat pedig a szultán nem engedte vissza a királynéval, hanem lefogatta, és a rettegett Jedikule börtönbe szállíttatta Isztambulba. Az Egri csillagokban részletesen olvashatunk ezután arról, hogyan próbálták fogságából kiszabadítani fiai, János és Ferenc az ifjú Bornemissza Gergely és Cecei Éva segítségével - sajnos sikertelenül.

Török Bálint (Eger - Panoptikum)

Enyingi Török Bálint természetesen létező személy volt, ám egész életét tekintve korántsem az a rokonszenves figura, akit Gárdonyi művében ábrázolt. Már ifjúkora botrányosan alakult, hisz egyike volt azokak, akik miatt az addig hősiesen védelmezett Nándorfehérvár végül elveszett 1521-ben.

De akkor ki is volt ez a különös, roppant ellentmondásos férfiú? Bessenyi József nagyszerű könyve (A Héttorony foglya) alapján a következőképpen foglalható össze a família felemelkedésének története:

A dunántúli eredetű köznemesi család Mátyás király uralkodása alatt tűnt ki a többi közül, s kezdte meg szokatlanul gyors felemelkedését. Török Ambrus — Bálint nagyapja Újlaki Miklós familiárisaként kezdte pályafutását, majd a Kanizsaiak szolgálatába lépett. 1462-ben már Mátyás király udvarában találjuk, ahol egyrészt katonai, másrészt gazdasági jellegű feladatokat látott el. Sopron vármegye főispánja, soproni kapitány is volt, és diplomáciai feladatokat is ellátott, egy ízben ő vezette a Frigyes német-római császárhoz indított magyar követséget.

Később a budai vár udvarbírói tisztét töltötte be, ez pedig azt is jelentette, hogy az összes királyi uradalom igazgatása a hatáskörébe tartozott. Az ott szerzett tapasztalatokat kamatoztatta újra Újlaki Miklós szolgálatába állva, amikor Mátyás király bosnyák királlyá tette a bárót. Török Ambrus a jajcai vár udvarbírójaként budai mintára szervezte meg Bosznia pénzügyi igazgatását. Újlaki Miklós halála után visszatért Mátyás szolgálatába, aki Szörényi bánná nevezte ki. Ambrus jól házasodott. Először Vityai Castellanus Veronikát vezette oltárhoz, majd annak halála után az igen vagyonos Antimus János leányát, Ilonát vette el. Birtokait mindkét há¬zasságával tetemesen gyarapította. Ő szerezte meg Enyinget, amely ezután a család nemesi előnevét adta, majd 1473-ban megvette Sziget várát és városát a hozzá tartozó Somogy és Baranya megyei falvakkal.

A tekintélyes nagyságúra felszaporodott birtokállomány következtében a család rangja is megnövekedett, erre vall a Mátyás királytól kapott címeres levél, amely Budán kelt, 1481. november 26-án.

Török Ambrus idősebb fiát, Imrét húszévesen, 1484-ben Mátyás király nevezte ki Valkó vármegye főispánjának. Mátyás halála után Corvin János herceg szolgálatába szegődött, annak gyulai várában viselt várnagyi tisztet. Időnként pénzkölcsönökkel is kisegítette Corvin herceget, s ezek fejében számos birtokadományt nyert zálogul, melyek később a család tulajdonába mentek át. Így lett Török-birtok Szabadka városa és vára is.

Török Imre Parlaghy György leányával, Krisztinával kötött házasságot, s az ő frigyükből született 1502-ben Török Bálint. Corvin János halála után Török Imre 12.000 forint követelése fejében Gyula várát lefoglalta, s csak a tartozás kiegyenlítése után adta át Corvin özvegyének, Frangepán Beatrixnak, 1507-ben. Ezután országos hivatalt vállalt, Nándorfehérvár vicebánja lett. Már az előző évekből (1502-1504) is rendelkezünk adattal arra vonatkozóan, hogy részt vett a török elleni végvári harcokban. Most, új tisztében ezer lovasával emlékezetes győzelmet aratott a Kruppa folyónál egy török vezér, Perhát vajda csapatai felett. Jutalmul II. Ulászló király nándorfehérvári bánná emelte, majd 1507-ben báróvá tette Miklós és Bálint fiával egyetem¬ben. Így a család a középnemesség felső rétegéből a főnemesség soraiba emelkedett.

Török Imrének komoly szerepe volt az 1514-es parasztháború leverésében is. Részt vett a Szapolyai János erdélyi vajda által 1515-ben indított, sikertelenül végződő török elleni hadjáratában Zsarnó vára ellen (Zsarnó a Nándorfehérvárral szemközt épült török végvár, ma Avala hegye, Szerbia) bántársával, Paksy Mihállyal együtt, ki a harcokban életét vesztette. A Fugger-bankház magyarországi megbízottja ezt írta főnökének:

„ha Szapolyai János vajda győz Zsarnónál, úgy a magyarok visszakövetelték volna a Habsburg Ferdinándnak ígért Anna hercegnőt és a vajdának adták volna, és semmi sem lett volna a Habsburg házassági szerződésből... ha sikerült volna neki győzelmet aratnia, ezzel a dicsőséggel eljutott volna az uralkodáshoz is, és megkapta volna a király lányát feleségül.”

Az ostrom azonban kudarccal végződött, ráadásul újra a magyar határra vonta Szulejmán figyelmét.   

Török Imre halála után a család élén a másodszülött, Török Bálint követte. Nincs értesülésünk arról, miért nem az első fiú, de feltételezhetően Miklós nem volt olyan elmeállapotban, amelyet a közéleti szereplés megkívánt. Török Bálint ifjúkora egy részét édesanyja mellett Szigetváron vagy Futakon töltötte, majd édesapja oldalán Budán a királyi udvar hétköznapjaival ismerkedett meg. Hadi iskoláit vélhetően Nándorfehérváron járta ki, ahol atyja báni hivatalt, vagyis a vár és a vár birtokainak irányítását végezte.

Atyja halála után, annak végrendelkezése szerint két rokonuk, lekcsei Sulyok István és Balázs lettek Bálint gyámjai. A Sulyok testvérek első és legfontosabb feladatuknak azt tartották, hogy a végrendelet előírása szerint behajtsák Török Imre járandóságát, amellyel neki a királyi udvar tartozott, mégpedig 70.000, vagy más adatok szerint 140.000 arannyal. Török Imre ugyanis, mivel éveken át nem kapta meg báni fizetését, kénytelen volt saját költségén megerősíteni Nándorfehérvárt. Az udvar nem sietett rendezni tartozását, viszont beleegyezett abba, hogy míg az adósság fennáll, a kiskorú Bálint — zálog gyanánt — kezében tartsa Nándorfehérvárt, és viselje a báni tisztet. A vár védelmének gyakorlati irányítása bántársára és húgának férjére, Hédervári Ferencre hárult.  

A Sulyok testvérek buzgólkodása az ifjú Török Bálint érdekében még akkor is tartott, amikor megérkezett a hír, hogy Szulejmán hatalmas erőkkel támadást indít Magyarország ellen. Az udvari tanács a rendkívül veszélyes helyzetben (amint erről Zay Ferenc emlékiratából értesülünk) a még igen fiatal Török Bálint fölé tiszttartót kívánt kinevezni, aki érdemi intézkedésekét tehetett volna a vész elhárítására. Ám a Sulyok testvérek ezt Szapolyai János erdélyi vajda biztatására megakadályozták, mivel tartottak gyámfiúk érdekeinek sérelmétől.

A vár 1521. augusztus 29-én, hősies védelem után reménytelen helyzetbe került, utánpótlást, erősítést nem kapott, végül a török elfoglalta. A források csekély száma az események pontos rekonstruálását nem teszi lehetővé, de az bizonyos, hogy az ostrom kimenetelét súlyosan befolyásolta, hogy sem Hédervári, Török Bálint bántársa, sem a gyámok, sem maga az ifjú főúr nem tartózkodtak a gondjukra bízott várban, hanem sorsára hagyták. S bár a kiskorúnak számító tizenkilenc éves Török Bálintot személy szerint senki sem okolhatta a katasztrófáért, évekig kellett viselnie a hűtlenség vádját, még a későbbiekben is, amikor a hivatalos felmentést már régen elnyerte. Ellenségei kritikus helyzetekben többször is felemlegették a nándorfehérvári kudarcot.

Nándorfehérvár

A vár eleste után a felmentésére összegyűlt sereg mohácsi táborában vádolták meg először nyilvánosan a bánokat, hogy az ő gondatlanságuk miatt veszett el az ország kapujának tekintett erősség. A király Török Bálintot megfosztotta birtokaitól, és azokból mindjárt adományt is juttatott Báthory István nádornak. A november 19-ére Budára összehívott országgyűlésen újra elhangzott a fenti vád Hédervári Ferenc és az ifjú főúr ellen. Török Bálint az ellene irányuló közhangulattól tartva elmenekült az országból, s csak egy év múlva, 1522-ben Erdélyben lépett újra a nyilvánosság elé, Szapolyai János oldalán. Egy ideig itt tartózkodott Szapolyai híres törökverő vitézei — Bánffy Jakab, Bodó Ferenc — társaságában, és részt vett Szapolyai havasalföldi had-járataiban.

A pártviszonyok megváltoztak. Az 1523. április 23-ra összehívott országgyűlésen Báthoryt megfosztották nádorságától, és a déli végek irányítója, az alsó részek főkapitánya az újonnan kinevezett kalocsai érsek, Tomori Pál lett. Tomori haladéktalanul megkezdte a védelem újjászervezését, ennek érdekében királyi szolgálatba fogadott Szapolyai famíliájából több tisztet.

Török Bálint ekkoriban vette feleségül Pemfflinger Katalint, Mária királynő legkedvesebb udvarhölgyét. A leány családja komoly segítséget nyújtott az udvar kegyének visszanyerésében. Mária királynő Török Bálintot is szolgálatába fogadta. Eközben a királyi kúria egy ítélőmestere vizsgálatot folytatott Török Bálint ügyében Bácson, majd annak eredményeképpen a Visegrádon ülésező bíróság úgy döntött, hogy Báthory Istvánnak vissza kell szolgáltatnia Török Bálint birtokait, Tomori Pál közvetítésével. Ez még az 1523. év vége előtt meg is történt.

A fiatal főúr, mint királynői familiáris Tomori parancsnoksága alatt a birtokaitól nem messze eső végvidéken katonáskodott. Ám csapatait nemcsak a török ellen vezette, hanem a szomszédos, vele ellenséges viszonyban levő földbirtokosok javait is el-elragadta. Erőszakos túlkapásait az a tény sem menti, hogy fizetését nem kapta meg. Bálint úr ebben az időszakban kapcsolódott be az ország belpolitikai küzdelmeibe, mégpedig Mária királynő oldalán. Hatodikként lett tagja (ez megnövekedett politikai súlyát jelzi) a „Kalandos szövetségnek”, amelyet az energikus királynő a központi hatalom megerősítése érdekében szervezett 1525 júliusában.

Szulejmán szultán kisvártatva ismét roppant haddal fenyegette Magyarországot. A bajokat tetézte, hogy — mint általában — a török ellen felvonultatott sereg kicsiny és rosszul felszerelt volt. Török Bálint is a végekre sietett, ahol az éhező, ellátatlan katonák élén vezértársaival Péterváradnál sikertelenül kísérelték meg feltartóztatni a támadókat. Pétervárad eleste után Török Bálint csatlakozott a királyi haderőhöz. A mohácsi mezőn a török elleni hadviselésben jártas vitéz katona életének kimagasló fontosságú feladatát kapta, amikor megszervezték a király testőrségét. Ennek tagjai Ráskay Gáspár, Kállay János és Török Bálint lettek.

Mohácsi csata ábrázolása korabeli német újságban.

Egyesek a testőröket tették felelőssé a király haláláért, pedig a tragédia oka, s ezt Brodarics műve is tanúsítja, Tomori meggondolatlan és a haditanácsban elfogadott döntéssel ellentétes parancsa volt, amellyel elvezényelte az uralkodó mellől testőreit egy váratlanul felbukkant török csapattest felderítésére. Így eme szerencséden intézkedés - amely ellen Török tiltakozott, s csak Tomori ismételt sürgetésére hajtotta végre — következményeként maradt holtan a védői nélkül tehetetlen II. Lajos király a csatatéren.

(Bessenyei József: A Héttorony foglya c. kötete alapján)

forrás: Bán Mór - A mennydörgés kapuja (5. könyv) - a szerző engedélyével