Kádi

kádi (ar. qádi):

Muszlim elöljáró vagy bíró, akit eredetileg közvetlenül a kalifa bízott meg azzal, hogy egy adott területen az igazságot képviselje.

Először Umár kalifa (634-644) nevezett ki kádit a meghódított Szíriában és Egyiptomban. E gyakorlatot az abbaszida kalifák is folytatták Irakban főkádi ('kádik kádija', ar. qádi al-qudák) kinevezésével. A kádi tevékenysége gyakorlatilag kiterjedt a Koránban lefektetett elvekre és a Muhammadnak (Mohamed) tulajdonított kijelentésekre (hadísz).

Döntött peres ügyekben, pénzbüntetést szabott ki, börtönre ítélt, testi fenyítést rendelhetett el, szerződéseket hitelesített, örökösödési ügyekben döntött, védte az árvák és özvegyek jogait, felügyelte a vakfok (É-Afrikában a hubuszok) tevékenységét. A kádi csak a felperes kérésére cselekedett, s döntései megfellebbezhetetlenek voltak: döntéseit, ítéleteit dokumentálták, s ezek későbbi ügyekben precedensként szolgáltak (a 9. sz-ig visszamenően vannak ilyen dokumentumok).

A ~ csak érdemei alapján volt jelölhető, ezért feddhetetlen jelleműnek kellett lennie, jelölése megkérdőjelezhetetlen volt. Nem fogadhatott el meghívásokat ünnepségekre (csak rokonoktól v. régi barátoktól), fölkészültnek kellett lennie teol-ban, járatosnak a jogban. A régi arab följegyzések szerint egyes ~k mégsem voltak mentesek a korrupciótól, s nem mindig voltak fölkészültek jogból.

2000: a kádi már csak a muszlimok magánügyeiben (házasság, válás, örökség, vérdíj) dönt, amennyiben mindkét fél a muszlim közösséghez tartozik. Ez utóbbi volt a helyzet Magyarország muszlim-török uralta területein is.

A magyar Kádi és Kázi családnevek ragadványnevek, melyek nem minden esetben utaltak első viselőik vallási hovatartozására v. az általuk betöltött pozícióra. F.I.T.

Concise Encyclopedia of Arabic Civilization. Djambatan-Amsterdam, 1959.

forrás