Képek szövegbe ágyazva. In Memoriam Kiss Béla

A hermeneutika szövegek és képek értelmezése. Megértésre akkor jutunk, ha ez a két horizont (szöveg és kép) „összeolvad” bennünk. A hetvenes-nyolcvanas évek történészei (kik nagyrészt hadtörténészek voltak) nem figyeltek igazán a történelmi műalkotásokra. Sem a szerzőkre, sem magukra a képekre. A történészt a kronológiai idő és a történet érdekli. Kiss Béla helytörténész  – ha nem is mindent képet, ami adódik – beemelt a szövegterébe (lásd: 1996-os könyvét). Szöveg és kép összehangolódik, de formailag – a korabeli tördelés és a nyomtatás miatt – nem úgy sikerült, mint sikerülhetett volna. Itt emeljük ki, hogy a kép fogalma sokoldalú, sokféle és összetett. Megkülönböztetjük pl. a „kép” (picture) és a „képmás” (image) kifejezést. A kép-képmás megkülönböztetés az olvasó-befogadó szemléletét is meghatározza, ezért kerültek a szövegbe, nem pedig a mellékletbe. 

Olvasatok, értelmezések, hivatkozások. In Memoriam Kiss Béla

Rekonstruálni nem, csupán konstruálni lehet a múltat. A mindenkori jelen ismeretei és tapasztalatai függvényében. A történet-kutatót – ekként Kiss Bélát is – a kronologikus mellett a kairikus idő (élete ideje, annak pillanatai, ismeretei, tapasztalatai) egyaránt érdekelte. A megtörténtet (a múltat) olvasta, elgondolta, a jelenét pedig megélte. Ezért mondjuk azt, hogy minden történetkutató, értelmező és történetíró a jelen történetét írja a jelenben a múlt elgondolása közepette. Akkor, és nem máskor. Az idő elgondolása s tapasztalata bevezetést nyújt a hermeneutikai látásmódba. Az idő - hermeneutika pár magával vonz többféle szempontot, amikor a különböző olvasatok, értelemrétegek, értelmezések nem zárják ki egymást, mert verziók! A mohácsi csata Kiss Béla féle értelmezése kronológiailag a hatvanas- hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek olvasata, kutatása, értelmezése. A kairikus idő szerint pedig önmaga meggyőződése. A mohácsi csata huszadik századi változata! 

Ahogyan a KiB nagykönyvben a szerző maga jelzi ezt a horizontot: 1526 – 1996. Az olvasni és értelmezni való nem csak az írott-illusztrált könyveket, de a földben bújó és onnan „kiásott” értelemformákat (pl: leleteket és más archifaktokat) egyaránt lehet. Ebben volt élenjáró Papp László és Szűts József, akik bejárták sokszor a vélt (igaz és hamis) csataterepet. Sajnos csak részben találtak rá. A Mohácsi-síkság hallgat, a csata nyomait részben tárták fel. Eddig!