12. Hunyadi János halála

Hunyadi és Kapisztrán világraszóló győzelme az egész keresztény világban a legnagyobb örömet keltette. III. Calixtus élete legszerencsésebb eseményének mondta azt, s nem győzi magasztalni Hunyadit, kit évszázadok óta a leghíresebb hősnek nevez. 1457 augusztus 6-án, azon a napon, melyen előző évben hírül vette a nagy győzelmet, annak emlékére elrendelte Urunkszíneváltozása (Transfiguratio) ünnepének kötelező megülését. III. Frigyes külön levélben értesítette Callixtust az örömhírről, Velence már augusztus 12-én üdvözlő iratot intézett Hunyadihoz. A nagy örömet rövidesen súlyos csapás fölötti gyász váltotta fel, Hunyadi János augusztus 11-én Zimonyban áldozatául esett a várban kitört pusztító járványnak. Holttestét Gyulafejérvárra vitték és annak székesegyházában temették el. Október 23-án követte őt a sírba ősz barátja, Kapisztrán János, a minoriták újlaki kolostorában érte a halál. Pedig az első győzelmi mámorban mindketten a keresztesháború erélyes folytatását tervezték, s mindketten reménykedtek a teljes sikerben. Csak 10–12.000 jó lovast kér Kapisztrán a pápától, s csak hat hóra és akkor a magyar urak segítségével megsemmisíthetjük a törököt és visszavesszük Konstantinápolyt, a zsold pedig visszatérül a visszafoglalt területekről. A pápa kész volt e túlfeszített, az akkori helyzetnek meg nem felelő hadivállalat támogatására, melyet 1457 márciusára terveztek, mely azonban a hős és a szent halála után nem volt többé megvalósítható. A keresztény fejedelmek semmire sem kaphatók. Hiszen, mondják, a nándorfejérvári diadalt is egyedül vívta ki Magyarország, van tehát ereje a további védekezésre is egymagában. V. Alfonz pedig a pápa előtt kijelenti, hogy a keresztes háborúra költeni annyi lenne, mint a pápaság kincseit az ablakon kiszórni.

Igaz, a pápa és kiküldöttei keresztes háborúra hívó szavának, búcsúengedélyének igen nagy hatása volt a szegényebb néprétegekre. Parasztok, diákok, kézművesek különösen Németországból megint tömegesen gyűltek a keresztes zászló alá. Azonban Magyarországon Hunyadi János óta nem volt, ki a szent ügyet kezébe vette volna. Sőt a gyűlölködés, irígység, versengés nagyobb, mint valaha, mert nem élt többé az a nagy férfiú, akit mindenki Magyarország védelmezőjének tekintett.

forrás